Egy igazgató-helyettes egy napja

Sok minden történt tegnap, első napom Aranyanyuként az iskolába (és még mindig mosolygok és csillognak a szemeim, ha leírom – vajon meddig fog tartani?- megfigyelem). Gratulációk, a „Te mit mondtál a tv-ben?” – kérdés a másodikos Jocitól, „Jól van Aranyanyám” – mondatok a kollégáimtól, hatalmas ölelések, tapsvihar az értekezleten, „Mi lettél te?”- kérdés a büféstől, s persze az ezzel járó poénok is. Bevittem a díjat is, az aranycipőm dobozába, papírba, 3 sálba betakarva, igaz egy óra után eltettem, jó magasra, visszacsomagolva a szekrény tetejére. Na, nem azért mintha, csak jobb az óvatosság, ha a tornádóként, raportra ékező fiatalok nem lennének jó hangulatban.

S el kell mondanom, miközben én a fellegekben, járok, minden folyik ugyanabban a mederben, ahogyan eddig…. Beérkezem, megpróbálom felvenni az iskola aznapi ritmusát, kicsit elhelyezkedem az irodámban. Ennek jelentése az, hogy a táskámban lévő összes dolgot, az iroda valamely pontján hagyom. Ezt én térfoglalós játéknak hívom, bárhol képes vagyok megcsinálni. Azt hiszem, ez jelenti számomra a biztonságot. Na persze így összepakolni sokkal nehezebb, de azért menni szokott. Ekkor az én kis elhelyezkedős reggelemben robbanak be a nyolcadikos lányok, hogy egér van a teremben, és félnek, nem merik megfogni és Kinga néni is fél. Na persze én se vagyok egy hőshuszár, nem félek, na de azért nem fognám meg. A karbantartó javaslata se sokkal jobb, de majd valahonnan kerítünk egy egérfogót. Végül az egyik fejlesztő megy fel és tudományosan megállapítjuk, hogy azóta elbújt az egérlyukban, na ugye azért ez sem meglepő.

Hétfőként egy óra az Arizona szobában, közben elszaladok a megérkezett új társasjátékomért .  Mindeközben  egy tréneri pályázatot írogatok. A program, a gép, fogalmam sincs mi, türelemre serkent, mire beírok egy szót, addigra minden idegszálam remeg, amikor ki kellene törölnöm, annyira lassan reagál, hogy háromszor annyit kitörlök. Nyomtatunk, scannelünk, gomb lenyomva, elküldve. S persze rosszul, két-három file lemaradt. Email újratöltve, elküldve. CSÚCSSZUPER!!!!!

A vége felé már megérkezik, sikít, kiabál, bejárja a tere, dühös ránk, a világra. Csíp, rúg, harap, karmol. Nehéz vele, de küzdünk egymással, a végén 2,5 órát játszik a LOGICO-val. Fürdik a figyelemben.

img_2249

Én közben a záporozó kérdésekre próbálok válaszolni, mindennapiak, de az éppen ott lévő pedagógusnak fontosak. Velük ugyanúgy törődnöm kell, mint a gyerekekkel. Összekacsintani, ha vicces dolog történik; megdorgálni, ha éppen nem adta le a hiányzást; adni egy érintést, ha baj van; hazaküldeni, ha beteg; válaszolni, ha kérdése, meghallgatni, ha csak mondanivalója van.

Azért azt tegyük hozzá, hogy az én életemben folyamatosan több szálon futnak az események. Most is persze. Miközben a napi teendők futnak, azt készítem elő, hogy az enapló elindítása megtörténhessen második félévben, megpróbálom ellenőrizni a negyedéves értékeléseket, feldolgozom az utóbbi két hét emailjeit, és egyébként ma egy szakmai napot tartunk, amire fejben azért folyamatosan készülök. Ezért néha nem adekvát történések vannak, mert miközben dolgozom valamin, aközben odaszólok az iskolatitkárnak, hogy kellenének az órarendek vagy az angol tanároknak, hogy a csoportbeosztások.

S el is érkezett a közös ebéd ideje. Ezt nagyon szeretem, öten eszünk együtt, mindenki hoz mindenfélét, s egy ilyen piknikszerű dolog alakul ki. Közben jókat röhögünk, ventillálunk. Tegnap például meghallgattam, hogy hogyan sikerült a múlt heti csoportunk után az első matek óra.

Egy feszültségekkel teli esetmegbeszélés, egy kínos témákat feszegető nagy értekezlet, s egy békés fogadó óra elindítása fér bele még 5- ig. Közben kapkodom a telefonokat, majd szívinfarktust kapok, hogy 10-re kell odaérnünk egy értekezletre, amiről már megint nem tudtunk. Beszélek az egyik ismerősömmel, hogy mit szólna egy fejlesztő álláshoz, visszahívom a nem fogadott hívásokat.  Hazafelé felhívom a főnököm, hogy megnyugtassam, és semmiképpen ne olvasgasson hivatalos leveleket, hanem pihenjen (na persze ezt nem fogadta meg), s még megbeszélünk egy-két dolgot, amire nem volt éppen idő.

S jön az én időm bevásárlás, cipekedés. Ebéd- és vacsorakészítés, kicsi varrás, és ugye senki nem csodálkozik, hogy kipurcanok … (és azt el sem meséltem, hogy mindehhez, minden reggel fél 5-kor kelek).

Egy igazgató-helyettes egy napja” bejegyzéshez egy hozzászólás

Új írása

  1. A mai napon lehiggasztottál egy őrjöngő elsőst. Én hívtalak fel a terembe, és a legjobb, hogy ez nem ciki.Utána olyan tanácsot adtál, ami tartható és megoldja a helyzetet. És ez sem volt ciki. Számomra ez jelenti a pluszt.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: