Egyszer lesz egy iskolám…

Gondoltam én a tegnapi borongós poszt után, ma pozitívan kelek fel (tegyük hozzá, hogy fél 4-kor mennyire pozitív az ember, s most éppen el sem tudom képzelni, hogy volt olyan időszak, amikor ilyenkor keltem, hogy tudjak menni futni…- biztos megbolondultam egy pillanatra akkoriban), s visszaidézem az utóbbi nap pozitív emlékeit:

  • A szívószál történetének megismerése és „ősi szívószál” készítése (egyébként 1888-ban készítették az első szívószálat maori papírból és viasszal vonták be, na a pasi nevére már nem emlékszem, de arra igen, hogy 1905-ben gépiesítették a folyamatokat)
  • egy beszélgetés J.-vel;
  • egy ölelés K.-tól;
  • egy fantasztikus komment Zs.-től;
  • csokimajszolás a vezetőmmel;
  • egy telefonos megbeszélés O.-val;
  • végre befizettem a csekkeket (YUPIII);
  • vihogás, s egy fantasztikus ötletelés Sz.-szel;
  • chatelés E.-vel;
  • irtó cuki hentes és savanyúságos a piacon;
  • ezfincsa süti és isteni leves;
  • beszélgetni Aranyanyu Anyuval (még mindig mosolygok);
  • megtalálta Sz. az Aranyanyu jelvényemet, amit büszkén viseltem és véletlenül leeset, (volt nagy sírás, hiszti), de a macskakövek között elbújt és visszatalált hozzám

Na, nem is gondoltam volna, hogy ennyi pozitívum ért, mert egyébként folyamatos aggodalom, düh, szomorúság, elkeseredés cikázott a lelkemben.

Annyira, annyira, annyira nehéz néha a rendszerben élni és képviselni azt a rendszert, amiben élsz, vagy megfelelni annak, ami törvényileg le van írva, miközben azt szakmaiatlan lépésnek tartom én magam is. Nap, mint nap küzdeni a rendszerbe, s arra kényszerülni, hogy folyamatos kiskapukat keressek, hogy tudjam képviselni azt, amiben hiszek, vagy legalább elmondhassam.

img_3588

Sokszor gondolok arra, hogy egyszer majd lesz egy iskolám (lehet csak egy gyerek lesz benne, az se baj):

  • ahol minden gyerek egyéni, a képességeinek megfelelő egyéni tanrend szerint halad az alapkészségek elsajátításában,
  • ahol az alapkészségek elsajátításához a saját tehetségén keresztül közelítünk,
  • ahol az osztály közös projektek útján szerez ismereteket a világról,
  • ahol az egyéni fejlesztés egy főt jelent, nem hármat,
  • ahol a szociális kompetenciák fejlesztése a legfontosabb,
  • ahol lehet sokat festeni, rajzolni, énekelni, táncolni, verset mondani, színházat csinálni,
  • ahol járjuk a várost, a falut, az erdőt,
  • ahol mozgunk, játszunk,
  • ahol a mozgásfejlesztést komolyan veszi a vezető szakember,
  • ahol meghallgatjuk és tiszteletben tartjuk a gyerek véleményét,
  • ahol az az elv működik, hogy az integráltan nevelhető gyermeknek is van szabadideje, akár bent a tanítási órán megkapja a fejlesztést,
  • ahol kísérletezünk, nyírunk, vágunk, ragasztunk,
  • ahol tanulunk zenét,
  • ahol a házi feladat a saját könyved olvasása és játék a szüleiddel,
  • ahol van saját költségvetésünk és jó minőségű anyagokat adhatunk a gyerek kezébe,
  • ahol a gyerekek írják a saját könyvüket egy-egy témával kapcsolatosan,
  • ahol a szülő is érti, hogy vele és a gyermekért vagyunk, ugyanakkor mi elfogadjuk, hogy ő a gyermekének a szakértője,
  • ahol hívunk költőt, ha verselünk; színészt, ha színházat csinálunk; fotóst, ha fotózunk,
  • ahol megértik a dolgozó felnőttek, hogy bizonyos dolgokat le kell adni, felügyelni kell,
  • ahol szeretjük egymást, és megérjük, hogy csak akkor van fejlődés, ha szeretünk,
  • ahol játékosan tanulunk nyelveket,
  • ahol az elsődleges, hogy megismerjük a gyereket,
  • ahol van egy hitvallás, amit mi vallunk felnőttek,
  • ahol van egy hely, ahol egyedül lehet lenni az éppen önmagával küzdő gyereknek,
  • ahol jól vagyunk mi felnőttek és gyerekek is.
Szerző: Kovács Nikoletta

Egyszer lesz egy iskolám…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Új írása

  1. -ahol nem 32 fős az osztálylétszám, hanem annyi, amennyit a közösség JÓL elvisel,
    -ahol SENKINEK nem kell magyarázkodnom, mit, miért és hogyan csinálok,
    -ahol elhiszik, hogy szeretem a gyereket, gyerekeket,
    -ahol tudnak játszani és játszatni, ahol…. hol, hol hol, hol?

    Ott a helyem. Hol? Mikor? Gyerünk!

    Kedvelés

  2. Minden mondatod és vágyad az enyém is, és irigyellek, mert bízom benne, hogy neked lesz még ilyen iskolád)))

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: