Ami az én tanulásomat segíti, az övét is

Fél 6, újra… Nehéz most írni, ma reggel nehezen csattognak a billentyűk, de amit meg kell csinálni, amit megfogadtam, azt meg kell.  3 napos képzésen vagyok Cegléden, szuper szállodában, 56-os események feldolgozásáról szóló továbbképzés. Vegyes érzelmeim vannak a képzéssel kapcsolatban. Megéltem tegnap a mennyországot és a poklot is. Megéltem azt, amikor elmorzsolódik egy könnycsepp, mert átélek valamit, a azt is, amikor már annyira nem érdekel, mi történik, hogy látványosan mást csinálok, na és persze ezzel nem voltam egyedül.

Trénerként is mozgok ebben a világban. Mindig rájövök, hogy mennyire nem elég tudni, ebben a világban igazán a tudás (szakmai és módszertani) mellett, egyéniségnek kell lenni, tudni kell varázsolni. Sokszor be kell bizonyítani, el kell hinni; hogy te vagy a legjobb. Figyelni a csoport minden rezdülésére. Én átadom magam ilyenkor a csoportok ritmusának, s próbálom velük megélni azt, amit meg lehet. Hiszek abban, hogy csak azt fogja megtanulni, amihez valamiféle érzelem fűzi, az én dolgom, hogy elérjem azt, hogy érzelmek keletezzenek. Állítsak olyan kihívást, amely érzelmeket generál, de ne olyan nagy legyen, hogy az pánikhelyzetet teremtsen. Minél nagyobb amplitúdóval mozognak ezek az érzelmek, annál nagyobb esélyem van arra, hogy tanul valami újat magáról, társairól, a csoportjáról, az időmenedzsmentről, a problémamegoldásról stb. Az iskolában is így kellene lennie. Olyan kihívásokat adni, ami érzelmeket, motivációt gerjeszt, mert azt meg fogja tanulni. A nulla motivációs szinttel, nehéz befogadónak lenni.

Hiszen én is ezt csináltam tegnap. Érdeklődve beültem, majd szólt két olyat az a tréner, amitől elborult az agyam (hogy gondolja ezt, hogy lehet felnőttel így beszélni). Kérdezett valamit, amiről semmit nem tudtam, mert előző napon később érkeztem és nem voltam ott. Majd belefutott abba, hogy egy kérdésre kezdett válaszolni, nem mozdult el az asztalától és nem volt érzelem a hangjában, na, a humor, az meg tőle igen messze. (Egyetlen dolog volt fontos számára, hogy ne beszélgessenek, csend legyen, az volt az egyetlen dolog, amire reflektált.) S először még finoman, csak kicsit, aztán egyre erőteljesebben, látványosabban kezdtem unatkozni, s végül tulajdonképpen már a fél fülem sem volt ott, hanem egészen mást csináltam, dolgoztam.

A másik trénernél felcsillant a szemem az első mondatánál, érdekeset kérdezett, amin gondolkodnom kellett. Mutatott érdekeset, amihez kedvem támadt, hogy utánajárjak, megnézzem. Lehetett kis alapismerettel, szimpla logikai gondolkodással sikereket elérni. Jó volt a humora, öniróniája. A végére ezt is eluntam egy kicsit, de talán 2,5 óra után ez elfogadott.

A harmadik tréner tegnap drámapedagógiát alkalmazott. Számomra 2,5 óra kánaán, szünet nélkül. Beszélgetni, felfedezni, csinálni. Képet nézni, olvasni, állóképet csinálni. Gondolkodni, helyzetben lenni. Elérzékenyülni, dühösnek lenni. Játszani, alkotni, mégis információt szerezni. Repült az idő és annyi mondanivalóm volt még. Hozzáteszem, hogy nála voltam már tavaly, az egész tavalyi képzésből 3 dologra emlékszem: az ő foglalkozásának minden pillanatára; a rajzra, amit készítettem; s hogy hoztak egy régi „Gazdálkodj okosan”-t.

img_6453

Akkor hogy is van ez? Mi kell ahhoz, hogy tanuljak én…

  • Tiszteljenek engem és társaimat.
  • Egy nyelvet beszéljünk, értsem azokat a szavakat, amit ő mond.
  • Be tudjak kapcsolódni. Hozzuk közös nevezőre a kiindulási alapot.
  • Ha valami mással kezdek el foglalkozni, akkor kapjak rá visszajelzést, vagy bármi reakció történjen, de legalább vegyék észre. Érezzem, hogy jelen kell lennem.
  • Legyenek olyan feladatok, amik a gondolkodásomat, megfigyelőképességemet, kreativitásomat, fantáziámat használják.
  • Képek, rajzok, filmek felkeltik a figyelmem.
  • Benne van a további ismeretszerzés lehetősége. Mutat olyat, amit otthon meg tudok nézni, tovább tudok kutatni.
  • Aktivitást érjen el, vonjon be.
  • Csoportban nekem érdekesebb, mert megbeszélhetek, közösen csinálhatok valamit.
  • Ha érzelmeket tudnak nálam kiváltani, nagyobb a tanulási lehetőségem.

Ha nekem ez szükséges, akkor a gyereknek is ez kell. Nem?

  • Tiszteljük, szeressük őket.
  • Egy nyelvet beszéljünk, értsék azt, amit mondok.
  • Be tudjanak kapcsolódni, alapozzam meg, hogy értsék, miről beszélünk.
  • Figyeljek a csoportra.
  • Vegyem észre, ha mást csinál a gyerek, adjak visszajelzést. Változtassak azon, amit csinálunk. egy energetizáló játékkal, egy átmozgatással, egy új feladattal.
  • Legyenek olyan feladatok, amik gondolkodtatnak, használják megfigyelőképességüket, kreativitásukat, fantáziájukat.
  • Képeket, rajzokat, filmeket, tárgyakat mutassak.
  • Mutassak olyat, amit otthon meg tud nézni, tovább tud kutatni, ha szeretne.
  • Aktivitást érjek el, vonjam be a folyamatokba.
  • Dolgoztassak csoportban, párban.
  • Olyan kihívásokat állítsak, feladatokat adjak ki, ami érzelmeket vált ki.

S közben itt folyik tovább a képzés, csoportmunkában….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: