Ma valamit tennünk kell

Ami most leginkább foglalkoztat. Van egy osztályunk, s a pénteki osztálymegbeszélésen kiderült, a tanárok nem szeretnek oda bemenni, nem tudnak ott tanítani. Kevés gyerek van a csoportban, de kérik a csoportbontásokat, s hogy ne legyen két órája egyben velük.

De mit csináljunk? Péntek óta kattog egy kicsit ezen az agyam. Van ötletem, de még nem látom, hogy hogyan lehetne megvalósítani. Viszont azt látom, hogy szétesett ez a társaság (na, nagyon nem is volt egyben, tavaly is végig csináltuk ezt az első félévben), de most még jobban hullik elemeire. Azért persze ha mindent megvizsgálunk nem annyira nagy csoda. Sok minden történt velük már mostanra.

Néhány sors, s akkor talán nem csodálkozunk:

  • a gyönyörű kislány, akinek az anyukája börtönben, a nagymama neveli;
  • a fedél nélküli kisfiú, aki családjának a volt osztálytárs szülei ajánlottak fel egy házat, ahol most élnek
  • a kisfiú, akit az édesanyja bántalmazott, ezért az apukájával él
  • a kislány, akinek a szülei most vállnak, s állítása szerint rendszeresen eltörik rajta egy fakanál, úgy megverik
  • a kisfiú, akinek a nagyszülő a gyámja, mert a szülők meghaltak
  • a kislány, akinek hallássérült az anyukája, és az utóbbi fél évben megnövekedett a szexualitás iránti érdeklődése (konkrétan felajánlja magát a nagyobb fiúknak)
  • a kisfiú, akinek az anyukája azt akarja, hogy a fia kitörjön és ezért napi több órát kell zongoráznia
  • a kisfiú, aki harmadszor járja az ötödiket, egy tehetetlen anyukával és egy zsoké apukával, akit nagyon ritkán látunk
  • a kisfiú ADHD diagnózissal, másodszor járja az ötödiket

_mg_8972

Ráadásul az alaptörténeteik mellé hozzájárul, hogy ők a másik iskolából érkeztek az összevonás során, egy nagyon erőskezű tanító nénitől. S a jobban önkontrollra (a miénk) építő iskolában, tanító nénivel nehéz volt megbirkózni. Most sem működik. Nehezen találják meg magukat. Több tanár, nagyobb szabadság, szükséges lenne a nagyobb önkontroll, ezt lehet, ezt meg nem.

Azt érzem, hogy csak akkor léteznek, ha valaki kontrollálja őket, s valaki sokkal erősebb. Valaki, aki tud olyan hangos, erőteljes lenni, hogy csendben maradjanak.  Én nagyon szeretem őket, de hangos vagyok, erőteljes, energikus, sokszor ellentmondást nem tűrő. Tavaly egy fél évig dolgoztam velük hétről-hétre, nagyon sokat fejlődtek, most is, csak most visszafelé.

Ma valamit mondanunk kell. Ma valamit tennünk kell.

Nyilván az ötleteim néha kicsit elrugaszkodottak, de hát álljanak itt, mert hátha könnyebb lesz ma dönteni:

  • szedjük szét őket két osztályra
  • valaki legyen velük egész nap, miközben tanítanak a többiek
  • csoportbontások bizonyos órákon
  • magatartásmódosító rendszer jutalmakkal, elvonásokkal
  • az marad bent az órán, aki hagyja a többit tanulni, a többieknek Arizona szoba vagy külön tanterem
  • osszuk szét őket a többi osztályban
  • szülői támogatás közös erővel
  • egyéni célok, tervek kialakítása. egyéni beszélgetés velem

Ma valamit mondanunk kell. Ma valamit tennünk kell…..

írta: Kovács Nikoletta

Ma valamit tennünk kell” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Új írása

  1. Egy könyvet ajánlok, ami nem kevésbé nehéz sorsú gyerekek tanításáról, közösségépítéséről szól. Pontosabban a sorrend fordított. Bordács Margit – Lázár Péter: Kedveskönyv Dinasztia 2002.
    Ha lenne egy iskolád, szívesen lennék egy ilyen osztállyal. És azt hiszem, abban az iskolában más is. 🙂

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: