Légy pozitív!!!!

Igazi nagy csodákra is képes a rendszer. Sokat gondolkodom ezen, hogy hogyan is tudnám én is egyre jobban úgy élni az életem, hogy pozitív dolgokat sugárzok. Na, ugye ez nem is olyan könnyű az én esetemben, amikor sokszor azért találkozok egy-egy gyerekkel, mert lehozzák, mert nem viselkedett vagy valami turpisságon töri a fejét.

Tegnap valami egyébként lehetett a levegőben, mert többen is azt gondolták, úgy érezték a nap folyamán, hogy velem a legjobb eltölteni a napjuk egy részét. Van ez így… sajnos.

Felmerült bennem az a kérdés, hogy jó-e az, ha a pedagógus lehozza….

Azt gondolom, jól teszi azt, amit tesz. Jól teszi, hogy lehozza. Sokszor azért jó, hogy ne legyen nagyobb baj. Sajnos, a stresszciklus beindul abban a pillanatban, ha a gyerekkel konfliktusba kerül. A gyerek stresszciklusa is elindul, s ha az a kettő egyszerre ér a csúcsra, vagy csak a pedagógusé eljut odáig, hogy nem tud jól reagálni, akkor nagyobb baj van.

A stressz-szint emelkedésének sok tünete van, erősebb szívverés, izzadság, először csak izgatottság, aztán hangos beszéd és ha ez a körülmény nem változik, akkor fizikai levezetés, majd a végső robbanás; mindeközben a kognitív kompetenciák csökkenek. Magyarul minél idegesebb vagyok, annál hülyébb – na, ez rám maximálisan jellemző, néha tudok olyan marhaságokat mondani, csak azért mert ideges vagyok. Érdemes felidézni az utolsó vitát a gyerekünkkel, párunkkal, szüleinkkel. Ja és ugyanez történik a gyerekkel is, amikor növekszik a stressz-szintje, először csak ideges, aztán hangosodik, csúnyán beszél, fizikai levezetés történik vagy tárgyakkal, vagy a társaival, s aztán ha még mindig nincs vége, jön a robbanás (asztal-, szék, szekrényborogatás,  és a végén neki megy mindenkinek), és persze csökkennek a kognitív kompetenciái.

Én higgadtabban állok a történethez, hiszen nem velem történt meg, kicsit objektíven is tudom azt szemlélni. Gyakran mondják a pedagógusok, hogy mi (ott lent az irodában) csak beszélgetünk vele és nem történik semmi. De jelzem, történik, csak én más helyzetben/állapotban vagyok, mint ők. Nekem többségében nincs konfliktusom előtte, nem vagyok ideges, nem szeretném azonnal kirakni, engem nem bántott meg és azt sem látom, ha a másikat veri. Na azért az sem állíthatom, hogy ez száz százalékig igaz, van amikor nekem is felmegy a pumpa. Olyankor én is kiabálok. Persze tudom, semmi értelme, jobb lenne azt mondani, ahogy az egyik elsősünk mondaná „most már nagyon, nagyon dühös vagyok”. Csak olyankor pont nem megy, mert ráripakodok dühömben, s aztán hazafelé menet meg jól megbánom. De mindezek ellenére mégis csak könnyebb nekem ott ülni és meghallgatni a történetet és felfejteni a szálakat.

  • Miért megy neki az egyik barátnő a másiknak? – Mert az egyik lány barátnője haragszik a másikra és haragszik egyikre, mert a másikkal bandázik.
  • Miért jó játék az, hogy egymás nemi szervét markolásszák? – Mert egyik elkezdte és a többi folytatta.
  • Miért áll fel az órán egy elsős? – Mert úgy érezte menni kell.
  • Miért tépi meg egymást két lány? – Mert „lenézve nézett” az egyik a másikra vagy a másik az egyikre.
  • Miért nem kezdi el a feladatot egy elsős? – Mert nagyon fontos dolga akadt. Talált egy nagyon jó cérnaszálat, amit mindenképpen el akart rakni, hogy meg legyen a későbbi űrhajó tervezéséhez. (És mindehhez még a mutatóujját is felemeli.)
  • Miért verekedik össze két lány? – Mert az „A” kifestette „B” barátnőjét, „C”-t, „C” anyukája megkérte „B”-t, hogy vigyázzon „C”-re, ő azt tette. Szerinte az nem volt illendő, ahogy kifestették és ezért „B” és „A” meggyepálta egymást.
  • Miért töri be az egyik a másiknak az orrát? – Mert elvette az új fülhallgatóját és elszakította.

img_4919

Nem igazán szeretem az intőket, nem nagyon látom, hogy lenne értelme. Sokszor fontosabbnak tartom, hogy valamiféle jóvátétel történjen. Na, ebben nem olyan jók a srácok, tudom, hogy az lenne a legjobb, ha ők találnák ki, de nincsen túl sok ötletük, azon kívül, hogy bocsánatot kérnek.  Ezért sokszor besegítek nekik. Persze ez nem azt jelenti, hogy tőlem nem kap intőt, meg büntetést és hogy mindig jóvátétellel dolgozom. Nem, sokszor nem tudok én sem eljutni odáig, főleg olyankor nagyon nehéz, amikor egymást verik, bántalmazzák vagy tiszteletlenek a felnőttekkel. De törekszem rá, s ez talán a legfontosabb.

Ezeken a beszélgetéseken szeretem azt elérni, hogy arról is beszéljünk, hogy következő alkalommal, hogy lesz. Hogyan lesz az, hogy ő nem kerül ebbe a helyzetbe. Mit fog tenni azért, hogy ne kerüljön abba a helyzetbe. Mit fog tenni azért, ha már benne van, hogy elkerülje a veszekedés, verekedést, robbanást.  Az utóbbi időben két olyan sikertörténetem is van, amikor sikerült betartani a megbeszélteket. A hetedikes lány már kéri, hogy lejöhessen az Arizona szobába, amikor érzi, hogy azon az órán nem fog menni a „jól viselkedés”. Állt az irodám ajtajában, hogy kérjen egy Arizonás papírt, mert „Tudja Nico néni, inkább lejövök, mint balhé legyen. Nem ezt beszéltük meg?”. S tegnap az elsős gyerek is azt kérte, hogy ő inkább lejön hozzám tanulni egy kicsit, minthogy az osztályba lázadást okozó poloska miatt bajba kerüljön. S ilyenkor halkan elmorzsolok egy mosolyt a bajszom alatt. Mert ilyenkor tudom, hogy VAN ÉRTELME…

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: