A siker próbálkozásra sarkall

Vannak olyan napok, amikor pontot tudunk tenni egy-egy dolog végére. Sikerült, többre is, nem én raktam ki az összes pontot, de megkönnyebbülök, ha látom valaki kirakta. Úgy érzem, valaminek a végére értünk vagy legalábbis egy pici megnyugvás van. S most, hogy megírom magam körül a blogon a történeteket, felerősödve érzem a pontokat. Jó nagyok, olyanok, mint amikor a másodikos gyerek megrajzolja a pontot a mondat végére.

Írtam a tantárgyfelosztásról, tegnap reggel 3.15-kor felkeltem és készen is lettem 5.15-re. Azért elég mókás, hogy 6-8 órát fektettem egy olyan dologba, ami már készen van csak más formátumban.

Írtam az én kis hősömről és tegnap elköltöztek, végre az anyuka arcán egy pici nyugalom és nem kétségbeesés látszott. Számomra igazi megnyugvás.

Írtam a kis kedvenc osztályunkról és tegnap jutottunk valamiféle végleges megállapodásra.

Írtam, hogy milyen nehézkesen jut el az egyik kisfiú a vizsgálatra, végre van időpont.

Írtam az adventi történetekről, ma végre elkezdhetem.

Írtam (vagy nem) az irodámban heverő ülőlabdáról, de tegnap szereztünk szelepet,  így tudja használni a csemete.

Persze ez nem azt jelenti, hogy most vége és innentől láblógatás, de mégis pici megnyugvás és én is nyugodtabban érek haza. Ma valamit megcsináltam, ma valami siker van a markomban.

Sikerült!!! Van olyan, hogy sikerül. Mindennap sikerülnie kéne valaminek, törekedjünk arra, hogy mindennap legyen egy valami, ami sikerül! Ha valami sikerül, van kedvem a másik dolgot elintézni. 5 napig küzdöttem egy excell tábla elkészítésével, amíg azt csináltam, minden más munka, feladat hevert az asztalomon, a táskámban és képtelen voltam hozzányúlni.  5 nap után, amikor vége lett, az asztalomon heverő papírokat összerendeztem, beírtam a felülvizsgálatok eredményét, könyveket kerestem az eszközbeszerzéshez, beszéltem egy osztályról és még óralátogatásokat is lebeszéltem.

Akkor ezt rávetíthetjük másra is, biztosan a gyerekek is úgy működnek, mint én ebben a helyzetben. Ha sikerül valami apró feladat, az lendületet ad a következőhöz. Tehát, ha úgy tudom szervezni a napot, az órát, a foglalkozást, hogy valami sikerült és sikerélménye van, lesz kedve a következő feladathoz hozzákezdeni.

Ez felveti a következő kérdést, „mitől lesz a siker, siker?”. Attól én sem érzem annak, ha reggel arrébb teszem a kávéscsészémét, de attól igen, ha kipipálhatok egy valamit a feladatlistámról, amit felírtam, hogy meg kell csinálnom. A gyereknek sem az lesz a siker, ha egy a képességeinél sokkal alacsonyabban lévő feladattal bombázom; hanem az, ha egy képességeinek megfelelő, de kihívással teli feladatot kap. Ha van olyan nehéz, amiért kell dolgoznia, de nincs olyan nehéz, hogy hozzá se kezdjen. (azért is nem kezdenek hozzá a feladatok többségéhez, mert azt érzik, hogy úgy sem fog menni, túl sok a szöveg, túl hosszú, túl nehéznek tűnik, túl…, túl…, túl…)

De nem elég megcsinálni, tudni is kell, hogy jól megcsináltam. Nekünk felnőtteknek talán könnyebb megállapítani, hogy jó-e amit csináltunk, vagy ha elintéztem kaptam egy azonnali visszajelzést róla, hiszen a labda fel lett fújva, az email el lett küldve. A gyerekeknek szerintem kell visszajelzés arról, hogy amit csinált, az jól sikerült-e, helyesen oldotta-e meg a feladatot.

img_0864

Ha pedig a feladatra kap visszajelzést és adott esetben sikerélménye van, ami arra sarkallja, hogy újra megpróbálja, akkor biztosan így működik ez a viselkedésével is. Azaz ha sikerül jól viselkednie, s erről korrekt visszajelzést kapnia (valójában sikerült, s nem csak egy kicsit, hanem megfelelt az elvárásoknak), akkor meg akarja próbálni újra. Ha nem kap arról visszajelzést, hogy igen van változás, nem fogja érdekelni, nem akarja újra megcsinálni. Sőt még ellenálló is lesz, s minden porcikájával azon fog dolgozni, hogy alá is tegyen annak, aki megpróbálja irányítani, vagy akitől elvárta az elismerést.

Azaz, juttassuk valós sikerélményhez a gyereket mind tanulásában, mind viselkedésében, s adjunk erről neki visszajelzéseket. Mert ez arra fogja sarkallni, hogy újra és újra próbálkozzon, s egy apróbb kudarcon ez átlendítheti; reményt, önbizalmat adhat, hiszen az előző is sikerült. Na ezt most jól berakom a farzsebembe, s mindig előveszem, ha jön egy újabb feladat, vagy pedagógus vagy gyermek, hogy magam is magam előtt lássam.

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: