CSITT – egy perc és csend

Tegnap voltam órát látogatni. Elsősöknél. Cukik voltak és nagyon ügyesek, nagyon jó tanítóval. Nem azért mentem, mert igazgatóhelyettesként kell órát látogatni, hanem mert megkért rá a tanító, hogy segítsek. „Elfáradt”, úgy érzi nem ért hozzájuk. Dehogynem, nagyon is.

Reggel meggyújtott egy gyertyát, amitől hirtelen csend lett és nyugalom, mesélt, mialatt csend volt és nyugalom. Szép volt, talán a legszebb pillanat a tegnapi napban.

Aztán ott ültem 3 órát és láttam a csillogó szemeket, amikor a tanító néni mesél; a srácokat, akik kiesnek a padból, hogy megmondják a jó választ; a kicsi ujjaikat, amint éppen próbálnak beletalálni a vonalközbe, miközben az első tollbamondásukat írják; az origamizó elsősöket; a hétéveseket, akik türelmesen ki tudták várni a másikat a sorban. A tanító nénit, aki remekül kezelte a konfliktust, azzal, hogy belátatta a problémát. A tanító nénit, aki táncol, amikor az egyenes hátú hercegnőről beszél (h betű), akinek szép nagy szoknyája van és a párja az egyenes hátú „l” lovag. A tanító nénit, aki megkéri a gyerekeket, hogy igyanak a szünetben. A tanító nénit, aki minden óra elején megtornáztatja a kicsiket, s ha látja, hogy fáradnak, energetizája őket. S persze sorolhatnám a száz meg száz apró pillanatot.

Akkor mi is nehéz ebben, kérdezhetnénk jogosan…

Miközben a fentebbi dolog történik, minden másodpercben valamelyik feláll, kimegy, matat, fúr-farag, firkál; közben a tanító papírzsebkendőt ad az orrfujónak; figyel, hogy hova teszi a vonalrendszerben a gyerek a ceruzáját, megpróbálja megkeresni a vonalas füzetet a négyzetrácsos helyett, s az éppen izgő-mozgó kis emberkét visszatereli a helyére. S itt csak 5 percről beszéltem.

Így már érthető, hogy miért is nehéz ez. Ugye?

img_3477

Én azt fogalmaztam meg magamnak, hogy olyan, mintha mindenkinek máskor érne oda az információ, hogy mit is kell csinálnia. Hogy most ez miért van, azért mert nem értik, vagy nem hallják meg, esetleg nem tudják kiszűrni az információt, amit a tanító néni mond, azt nem tudom. De azt igen, hogy ez az egyik legnehezebb. Elkezdeni. Elkezdeni azért, hogy varázsolni tudjak.

Hogyan tudom megteremteni azt az egy percet, hogy közös nevezőre hozzam őket. Mert akkor lehet, csak egyszer kell elmondani az utasítást (vagy legalábbis kevesebbszer). Ha csak egyszer kell elmondani, akkor is lesz még ezer dolog, amire figyelni kell, de hátha kettővel kevesebb, amitől jobban érzi magát a tanító néni. Eszembe jutott valami, s akkor úgy döntöttem, ahogy Tóth Gabi barátnőm mondaná, hogy megtanuljuk, mi az a CSITT.

A CSITT, az a szó, amit az előző iskolámban használtunk, de alapvetően ezt a kis technikát a Pressley Ridge-ből vettem át, ott Transition Time-nak hívták. A CSITT tulajdonképpen bármikor használható, amikor meg akarjuk törni az éppen működő mechanizmust, vagy egy másik feladat következik vagy csak azt akarjuk, hogy mindenki hallja meg azt az információt, amit el szeretnénk mondani.

A CSITT fél percig /egy percig tart és teljes csendet kíván. Három szabály van, amit be kell tartani:

  • Csendben kell lenni.
  • Csak magammal foglalkozom (nem kerülhetek mással interakcióba).
  • Nem matatok semmivel.

Ezalatt az idő alatt, bárki megszegi a három szabályt, újra indul a fél perc/ egy perc. (Azt azért nem fogom soha elfelejteni, amikor egy bemutató órán, 45 percből 20 percet próbáltunk CSITT-ben ülni, mert nem tudtak csendben maradni, aztán nem győztem magyarázkodni).

A szabályok ismertetésénél azt is el szoktam mondani, hogy a fél perc után én szólalok meg először, sőt szoktam mutatni az órán, hogy meddig jut el a mutató és mikor járt le a fele. S én sem szólalok, meg az idő bemondásán kívül.

Tegnap kipróbáltuk, csend lett, bejött, a tanító néni elmondta, megcsinálták. Vége lett, eljöttem, hétfőn visszajelzek. S közben azon jár az agyam, hogy hogyan tudnám ezt minden osztállyal megcsinálni. Külső szemként beülni és figyelni, aztán beszélgetni, s lehet egy pici dolog segít (pl. ültessük előre, mert figyelemre van szüksége) abban, hogy működjön az az osztály vagy a tanító néni kapjon egy muníciót.

Tegnap kipróbáltuk, csend lett, bejött, a tanító néni elmondta, megcsinálták. Aztán hétfőn kiderül működik-e.

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: