Summerhill – én tudnám ezt csinálni

Tegnap voltam egy céges karácsonyi buliba. Meghívottként (megtisztelő), legöregebbként (lehangoló), legjózanabbként (ez mindig fura, józanul egy céges karácsonyi buliban). De valahogy az utóbbi években ez így alakul, s nem azért, mert nem szeretem Erzsike meggyborát, vagy a jó birsalmapálinkát, vagy a hűsítő rosé fröccsöt vagy egy igazi finom pohár vöröset.

De a tegnapi napomban két olyan dolog is volt, ami ennél sokkal érdekesebb. Egy részt beszélgetést folytattam a PISA mérésről, másrészt megnéztem a Summerhill című filmet. Jó tudom, alapműnek kellene lenni az én esetemben, de úgy tűnik ennek most kellett megtörténnie. Egyrészt elpityeredtem a végén (persze ez azt jelenti, hogy folytak a könnyeim), de közben zakatolt az agyam. Jó ez vagy nem jó ez…. Mi a jó benne? …. Hogyan is van ez?

Summerhill egy olyan iskola, ahol a legfontosabb, hogy a gyerek játsszon, ahol a szociális tevékenységek előbbre valóbbak, mint a tananyagban való előrehaladás, ahol a gyermek kíváncsisága, motivációja az, ami előre hajtja őt a tanulásban. Nem kényszerítenek valakit arra, hogy részt vegyen egy órán, de ha valamit elkezdett, akkor azt végig kell csinálnia. Nem kell megtanulnod 6 évesen írni, majd megtanulsz, ha van „kedved” hozzá. A formális és nem formális és informális tanulást ugyanolyan fontosnak tekintik. Tehát nem csak az iskolapadban tanulsz, hanem akár egy civil szervezet foglalkozásán, de akkor is ha játékból építesz egy gátat a patakban.

img_6002

Egy demokratikus szervezetként működik, ahol egy-egy iskolai problémát megbeszélnek és közösen döntenek a következő lépésekről, következményekről. Ők saját maguk felügyelik saját magukat, saját szabályaik szerint élnek (értem ezt úgy, hogy vannak társadalmi szabályok, meg vannak nyilván iskolai betartandó szabályok, de ezen belül az iskola, a srácok, maguk alakítják azt).

A kérdés persze felmerült bennem. Én bírnám ezt? Én alkalmas lennék egy olyan iskolában lenni, tanítani, ahol kicsit úgy tűnik, mintha nem lennének szabályok, de mégis vannak, mintha káosz lenne, de közben rendszer van?

Aztán ahogy ezeket a sorokat írom rájöttem a nyári táborban pontosan ezt csináltuk. Kevesen voltak, mint egy család. Nem voltak szabályok, csak keretek. Azt csináltak, amihez kedvük volt, miközben kínáltunk különféle tevékenységeket. Fúrtak, faragtak, festettek, nemezeltek, gátat építettek, futóversenyt rendeztek, mesét olvastak, bandázva fát gyűjtöttek, tüzet raktak. Mindent ők, mi segítettünk. Nem volt túl szervezett nem volt túl szabályozott. Történtek a dolgok.

Tanultak? Rengeteget.

Fejlődtek? Rengeteget.

Jó volt velük? Igen, nagyon.

Akkor, ha ezt így tudtuk, akkor én ezt szeretem, akkor mégiscsak bírnám ezt. Akkor mégiscsak alkalmas lennék rá….

Aki kíváncsi a filmre, ezen a linken megtalálhatja: https://www.youtube.com/watch?v=QlfuQqVMu0Y

S az iskola honlapja:

http://www.summerhillschool.co.uk/

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: