Pihenne…de még egy nap

„Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.”
/Madách Imre: Az ember tragédiája/

Pihenne… de még egy nap, még 8 óra, fűszerezve egy reggeli és délutáni ügyelettel, szóval kilenc. Mérhetetlenül fáradt vagyok. Ma még, büszkék lehetünk, akikre lehetünk; kiosztjuk a csomagokat; sütünk az esti partyra, még egy kis ajándékvásárlás; és „céges” karácsony. Ja és lelepleződnek az angyalok is. Én persze már rég lebuktam, de így is imádja…, ha nyilvános lesz angyalságom, mesélek.

Mostanában, akárhol jártam a Richter Aranyanyu Díj kapcsán interjút adni, az mindig felmerült kérdésként, hogy honnan veszem az energiát. Most ebben a pillanatban ez milyen jó kérdés, hátha most jól meg tudom válaszolni.

A recept:

  1. Egyrészt van én bennem energia, belül, valahogy így pottyantunk, mi Kovácsok a világra (a tesóm is ugyanilyen).
  2. Másrészt egy nagy adag akarás; akarok mindent csinálni a világban, utálok bármiről lemaradni, utálok bármiből kimaradni, mert aludtam. Ebből kifolyólag én aludni sem nagyon szeretek, persze ez nem azt jelenti, hogy nem alszom, de csak úgy aludni azt nem szeretek.
  3. Harmadrészt nyilván hajt a kötelességtudatom, a megfelelésem, lelkiismeretem, addig nincs pihenés, amíg legalább félig nincsen készen.
  4. Negyedrészt, annyi szeretetet kapok másoktól, az öröm mások arcán, az visz előre. Hogy sikerült meglepnem, hogy sikerül valamit együtt megcsinálnunk; hogy boldog attól, amit kap.
  5. Ötödrészt, amikor a saját kreaivitásom hoz lázba; amikor annyira jót találok ki, hogy már a gondolattól lelkes leszek, s ez hatalmas energiát ad.

Ma azt hiszem az akarást választom… Akarnom kell felkelni, mert ki az az elmebeteg rajtam kívül, aki 4 órakor felkel, hogy a kialakult-  reggeli kávé mellé Aranycipellőt fogyasztó – olvasóinak írjon valamit… Mert már nekem van lelkes olvasóköröm, akik reggel rám írnak, hogy hol a poszt. Ennek aztán meg kell felelni.

biztositas_noi_vallalkozo2

De imádom csinálni.  Még ha ez hajnali tanakodással, karikákkal a szemem alatt jár, és ha néha nehezen is jönnek azok a mondatok vagy rengeteg az elütés. Iszonyat min megyek keresztül magamban, magamért, nap, mint nap.

  • hogy az agyamban cikázó gondolatokat papírra vessem…
  • hogy ne maradjon ki egyetlen logikai lépés sem….
  • hogy megértsenek mások….
  • hogy megértsek másokat.…
  • hogy meggyőzzem magam arról, hogy jól gondolom….
  • hogy ez ne tűnjön felvágásnak, de mégis arról szóljon, amit csinálok…..
  • hogy valami értelmeset írjak, ne csak zagyvaságot….

Azt hiszem, erre egy szó van az én szótáramban, az, hogy kemény.

De hatalmas nagy ÖRÖM!!!

Írta Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: