Bejgli

Bejgli, bejgli, bejgli…

Sose értettem, hogy miért csak karácsonykor, esetleg nagy duzzogva húsvétkor sütünk bejglit. Persze most sem tudom, mert egyébként meg isteni csemege, miért ne lehetne máskor is enni.

Az én családomban egészen kicsi koromtól, már amióta emlékeket tudok felidézni, három dolgot fixen a Sándor mamám sütött, az egyik a rétes, minden családi alkalomra, a másik a karácsonyi liba, a harmadik pedig a bejgli. A másik, Kovács mamámnak is voltak ilyenjei a karácsonyi kacsa, a diós alagút és a hókifli.

Szóval mindig a nagyim sütött bejglit, nagyon szerettem a diósat karácsony másnapjának reggelén tejjel majszolni. Hihetetlen mennyiséget meg tudtunk enni ketten a tesómmal. Mivel minden gyereknek a nagymamám sütött, azt gondolom, hogy minimum 4-4 rúd, de hajlok arra, hogy ez több is volt. Apukám mindig marakodott vele, hogy a mákosban kevés a töltelék és egyébként is miért nem fekete a mák, mire a nagymamám mindig azt mondta, hogy mostanában olyan szürkék a mákok, azért van.

img_7280

Aztán úgy esett, hogy amikor kint éltem Amerikában jött egy ismerős, aki kint élő magyar volt és bejglit kért. Ami nekem ugye, aki csak karácsonykor eszik bejglit, kicsit furcsa volt, de hát legyen. Kutattam, kutattam recept után, végül találtam egyet, ami nekem elég szimpi volt. Akkor ott megcsináltam. Mindenki imádta, még akkor is, ha a mákot nagyon nehezen tudtuk megdarálni és picit szemes volt, s akkor is, ha az összes szétrepedt. Abban az évben hazajöttem karácsonyra, de késve, és a nagymamám bejgliét ettem, természetesen az apukám újra elmondta, hogy alig van töltelék a mákosba és egyébként miért nem fekete, s a nagymamám válaszolt, hogy mert mostanában szürkébb a mák.

A rákövetkező évben már sütöttem bejglit, s abban az évben valahogy rengeteget, mintha minden este bejglit sütöttem volna. Azt adtam ajándékba, azt vittem minden karácsonyi partyra. Otthon is sütöttem egy tepsivel, akkor még a nagymamám is sütött, így kétféle bejgli is volt otthon. Apukám az enyémet imádta, mert volt a mákban töltelék és fekete volt. Azt hiszem ez volt a vízválasztó és innentől én sütöttem a családban a bejgliket. Mindenkinek.

Volt egy év, amikor még unokatesóméknál is sütöttünk és a kisfia szétrancsírozott két mákos rudat. Aztán volt olyan év, hogy december elején sütöttem meg az első négy rudat és melegen vittük egy buliba. Voltak azok az évek, amikor apukám volt a töltelék kóstoló minőségi ellenőr és mindig valamiért fahéjat akart tenni a töltelékbe, sose engedtem.Voltak azok az évek, amikor mamával együtt sütöttünk, ült a konyhánkban, kenegette, szúrogatta, dicsért miközben csináltam. Az utóbbi két-három évben Kolossal sütjük, amíg a szülei munkálkodnak a Szentestén. Ő magának kis rudakat, én meg a nagyokat, s büszkélkedik vele utána (hozzátéve, hogy tavaly még nem szerette a bejglit).

Egy dedikáláson még Frank Júliával is találkoztam, megköszöntem és elmeséltem neki, hogy 11 éve az ő bejgli receptjét sütöm és mennyire isteni.

Van úgy, hogy egyik évben jobban, a másik évben rosszabbul sikerül. Tavaly a mákos volt jobb, még az anyukám is azt mondta, aki nem is szereti a mákosat. Azelőtt, meg a diós.

Idén is sütök. Kolossal meg anyukámmal. Ma reggel hazamegyek, anyukám addigra begyúrja a tésztát. Nagymama már nem tud segíteni, apukám se magasztalja a mákos bejglimet, de benne lesznek, ott lesznek, velünk lesznek a bejgliben, a kacsában, a diós alagútban (remélem anya azt csináltál).

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: