Szenteste az új családtaggal

Utazás, bejgli, életem első Eszterházy tortája, délutáni csendes pihenő, rajzolás, s aztán pattantunk is az autóba. Már hogy pattantunk volna, ha nem egy anyukám szerint „fél mosógépnyi” terráriumot kellett volna elvinnünk, egy nagyobb szatyorral, süteményes tálcákkal lavírozva a jeges járdán..

Szeretem ezt az estét, a bátyám főz, a gyerekek izgatottak, s onnantól, hogy megérkezünk, egy jó kis romantikus filmbe illő jelenet, ami történik. Ki itt-ki ott hever el, nincsenek hivatalos procedúrák, egyre rosszabbul megy a Mennyből az angyal, a gyerekek évről-évre nagyobbak és szebbek, s egyre több állat van a lakásban. Játszunk, röhögünk, lavírozunk a csomagok és csomagolópapírok között, iszunk, s mindig anyukám felejti el az én ajándékom odaadni, annyira nagy a forgatag. Eddig minden évben volt egy legózos jelent is, ülök a fa előtt eleinte Gergővel, később Kolossal kibontatják velem az aktuális Lego-t, s aztán ott hagynak, közben mindenki megvacsorázik, ők néha odajönnek belekontárkodnak, aztán végül csak én építem meg a mentőállomást, a helyszínelő autót, a versenyautót. Sajnos idén már nem kaptak Legot…

Most sem telt ez máshogy, pont ugyanúgy, ahogy szokott forgatókönyv szerint, de a srácok, ahogyan száguldanak bele vagy ki a kamaszkorba/kamaszkorból, aszerint változnak ezek az esték is. Most éppen G. az elvonulósabb, B. sokkal jobban feloldódott, mint eddig (mondjuk 25 percre ragadt le az egyik karácsonyi, mozgó dísz előtt), L. meg boldogan élvezi a születésnappal megtűzdelt karácsonyát (egész este tiarában tolta), csacsog, ő az egyetlen szerintem, aki ha már másért nem hivatalból is iszik Baileys-t a többiek helyett. K. meg még csak kiskamasz…

Idén Turbóka, a kaméleon volt a sztár, 9 napos, s több, mint fél órát hallgattuk, hogy hogyan kell vitaminba fogatni a szöcskéket, etetés előtt. Kolos szerint én vagyok a szakértője, hogy vajon ezt honnan vette, biztos azért, mert halált megvető bátorsággal én vettem ki először a terráriumból. Szerinte egyébként a legcukibb a hónalja, tesóm szerint egy nap alatt láthatóan nőtt az orrszarva. Gergő meg röhögve ült az apja mellett, amikor próbálta a szöcskéket kiszedni a dobozból.

img00006-20100428-1250

Végül aztán közös nagy játszás van, ahol rengeteget röhögünk a bátyámon, a nagybátyám kibickedik, Kolos megsértődik, aztán Luca megnyeri (csak azért, mert szülinapos és hagyjuk nyerni). Idén sajna ez nekem kimaradt, mert lázas lettem, s hazajöttünk.

Hát így telik, a mi Szentesténk, hangosan, viccesen ugrálva, állatok közt. S nem baj, ha nem jó a kaja, az sem baj, ha éppen nem úgy sikerült a bejgli vagy hupsz valamit elfelejtettünk, aznap ott semmi sem baj. S ez így is van jól.

Írta: Kovács Nikoletta

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: