Kedves 2016!

Kedves 2016!

Köszönetet szeretnék mondani így 2016. utolsó napján. Te az én aranyos évem lettél, mert 2016. november 10-én (a keresztfiam 16. születésnapján) Richter Aranyanyu Díjas lettem. Soha, soha az életemben, még ha öreg leszek és el is kap az, az A. betűs kór, akkor sem felejtem el a pillanatot, amikor megtudtam a jelölést, amikor először láttam a filmet, amikor először hallottam a nevem a rádióban, és amikor elhangzott a mondat, hogy ő maga egy „intézményrendszer”. Soha nem akarom elfelejteni azt a rengeteg ölelést, gratulációt, mosolyt, amit aznap este kaptam. S bárcsak, bárcsak egyszer egy pillanatban valahogyan meg tudnám hálálni azt, amit kaptam.

A gálát megelőző 4 hónap alatt engem hordozott a tenyerén a világ=stáb és nem én álltam a hordozós végén. Én csak ültem ezen a pihe-puha-óvó-féltő tenyéren lógattam a lábam, s vártam a következő, befogadandó pillanatot. Tudtam, hogy semmi más dolgom nincs ezzel, mit kiélvezni minden pillanatát és úgy elraktározni, hogy örök életre tudjak ebből merítkezni. Jól elraktam egy üvegcsébe (de nem annyira dugtam el, hogy soha többet ne találjam meg). Olyanná vált, min egy jó parfüm, amit nekem készítettek. S ha elfelejteném magamra rakni, amikor a negyedik tantárgyfelosztást csinálom vagy küzdök az új órarenddel, vagy éppen kiakadok az egyik gyerek viselkedésén, akkor csak egy kicsit szórok magamra az emlékparfümömből, a hozzám állásból és máris könnyebb minden.

14938363_10211485299950891_2561390982872798791_n

S hogy mi került ebbe az én Nico Richter Aranyanyu Díjas lett 2016-ban parfümbe.

Egy csipetnyi

  • Szandi pillantásából, amikor rányomott a küldés gombra
  • Kucsinka Gabi első telefonjából. A bájos, kedves hangból, aki azt mondja bekerültél, és mostantól mentsd el a számomat
  • abból a másodpercből, hogy úristen kit hívjak fel, hogy elmeséljem és az aznap esti zokogós pillanatokból
  • Szandi sajnálkozásából, bocsánatkéréséből, hogy nem mondta el, hogy benne vagyok a 10-ben és őt már felhívták
  • Békéssy Olgiból és 3-4 órás beszélgetésből a filmről a kedvenc cukrászdámban. A forgatás alatti mosolyából, a gála előtti utolsó bátorító telefonjából. S a mosdóban zajló jelenetből, arról, hogy mit fogok mondani a színpadon, ha mégis úgy esne
  • a kamera végén álló fiúkból, akiket bármikor meglátok, szívesen megölelek, hiszen az életem részei lettek egy pillanatra.
  • az első alkalomból, amikor láttam a filmet és semmi mást nem tudtam csinálni, mint azt gondolni és mondani, hogy ez a film rólam, csakis rólam szól
  • Kucsinka Gabi és Schäffer Erika riportjából, amikor rólam beszélnek, s csak felkapom a fejem, hogy hát rólam beszélnek a rádióban.
  • Pál Ildi első telefonjából és abból, amikorrájöttünk a közös ismerőseinkre
  • Vaskó Rékából, az első ember, aki üdvözölt a gálán és az összekacsintásain, azóta is
  • a Nem Adom fel zenekarból
  • a tavalyi, tavalyelőtti, s azelőtti Aranyanyuk befogadó pillantásaiból, köszönéseiből, mondataiból
  • Saci és Anikó törődéséből
  • Rácz Zsuzsa és Jakupcsek Gabi első öleléséből és terelgetéséből, hogy hova menjek is ott én a színpadon, abban az euforikus pillanatban
  • az örömkönnyekből az asztalunknál és a nagyfokú büszkélkedésből.
  • Anyukámból, bátyámból, Szandiból, Kingából és mindenkiből, aki otthon várta, hogy mikor írok, mikor jelzek, hogy mi a helyzet.
  • abból, hogy egy percre ott állhattam mindenkivel a színpadon egy fotó erejéig.

Még most is felfoghatatlan. Még mindig, ha visszagondolok, akkor könnyek szöknek a szemembe. Aznap este elvitt a lendület és nem foglalkoztam belül, én magammal, csak élveztem a pillanat erejét, sodrását. Amikor hazaértem, még mindig ebben égtem és csak azért nem aludtam a díjjal, mert üvegből van és féltem, hogy összetöröm. Másnap hajnalban végig zokogtam az első posztot a blogon, mert még mindig nem hittem el, s aztán este a Híradót az RTL-n.

Ma már nincs az eufória, vagy máshogy van, hiszen ha rágondolok, azért elérzékenyülök. De ha ránézek a díjamra, akkor azt érzem, hogy ez az enyém és egy pillanatra elhiszem, hogy én voltam idén az egyik… Az egyik, s tudom, ha csak egy másodperc erejéig is, hogy fontos, értékes és jó, amit csinálok és fontos és értékes vagyok én is…

Úgyhogy itt semmi más dolgom nincs, mint azt mondani:

KÖSZÖNÖM SZANDi!

KÖSZÖNÖM RICHTER ARANYANYU STÁB!

KÖSZÖNÖM SZAVAZÓK!

KÖSZÖNÖM 2016!

Nico

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: