A kérdés, kérdezés- gondolatok egy cikk kapcsán

Olvastam ma reggel egy cikket, amelynek minden szavával egyet értek. Egyet értek, miközben nagyon erőteljesen elgondolkodom rajta, hogy vajon miért is történik ez. S mivel Dr. Gyurkó Szilvia: Ezeket rontja el az iskolarendszer- a gyerekek szerint cikke azt a provokatív kérdést is felteszi, hogy vajon a magyar oktatási rendszer hogyan gondolkodik erről a kérdésről, ezért, bár nem vagyok az oktatási rendszer, csak annak icinyke-picinyke szereplője, megteszem ezt.

A cikk ide kattintva olvasható.

Az alábbiak a cikkben kiemelt 10 pont, amit a gyerekek szerint az iskolarendszer elront (ezt csak azért másoltam ide, hogy egyben lehessen látni).

  1. A gyerekek szerint az iskola lenevel a kérdezésről
  2. A gyerekek úgy látják, hogy az iskola lenevel az önálló gondolkodásról
  3. A gyerekek úgy tapasztalják, hogy az iskola nem tanít meg a lényeglátásra
  4. Az iskola nem nevel együttműködésre
  5. A gyerekek úgy látják, hogy az iskola nem tanít öngondoskodásra
  6. Az iskola lenevel az ésszerűségről
  7. A gyerekek szerint az iskola lenevel az önállóságról
  8. A gyerekek úgy látják, hogy az iskola nem bátorítja őket a kíváncsiságra
  9. A gyerekek szerint az iskola lenevel a játékról
  10. A gyerekek úgy látják, hogy az iskola nem tanítja meg őket kudarcot kezelni és örülni sem.

„1. A gyerekek szerint az iskola lenevel a kérdezésről

Ha belegondolunk, az iskolákban a tanárok kérdeznek, és a gyerekek válaszolnak. Mindig. Pedig már az ókori görögöknél is a hét szabad művészet egyike volt a „vitatkozás tudománya”. Legalább annyira fontos megtanulni jól kérdezni, mint jól válaszolni. Sőt! Ha jól kérdezünk, abból sokat tanulhatunk. A gyerekek szerint a tanárok azt várják el, hogy csendben meghallgassák őket, és nem szeretik a kérdéseket, mert azok „megzavarják” az óra előre eltervezett menetét. Így viszont a gyerekek nem tanulnak meg kérdezni, jól vitatkozni – ami nem a másik „legyőzéséről” szól, hanem az igazság megtalálásáról.”

Valóban így van, nem kérdeznek, vagyis kérdeznek, akitől mernek, akitől érdemleges válaszokat hallanak, aki szán rájuk időt….

kerdes_2

Elsőként az jutott eszembe, hogy az alsós gyerekek, akik a tanítóikkal vannak délelőttönként gyakran kérdeznek és kapnak is a kérdésikre választ vagy legalábbis együtt utánanéznek. Nálunk több olyan tanító is van, akire ámulattal nézek, ahogyan mesél a gyerekeknek, isszák a szavait, s bátran kérdeznek és mesélnek mellette. De sajnos az előző csoda mellett, már alsó tagozaton is elkezdődik a tantárgyak, tankönyvek megtanítása. Gondolok itt például a környezetismeretre, mint tantárgyra, ahol megtanítjuk sokszor és nem megfigyeltetjük, ami a téma, s nem saját felfedezésen és kérdésein keresztül kapja meg a válaszokat, hanem kész tényként, leírva (a kedvencem, amikor megtanuljuk, hogy milyen íze van a gyógyteának, nem megkóstoljuk azt.)

Aztán az is eszembe jutott, hogy vannak azok a gyerekek is, akik meg állandóan kérdeznek. S folyamatosan a miérteket keresik. Nyilván ezeket a gyerekeket hamar letorkolják: ezeket csak a szünetben kérdezd meg, vagy te már megint nem ott jársz, ahol mi. S ekkor könnyen eljutnak oda, hogy először még szünetben oda megy, aztán már kevésbé teszi meg.

Aztán valahogy a kérdezés átalakul ötödikben. Rengeteg pedagógus panaszkodik arról, hogy kérdeznek a gyerekek, de elsősorban olyan kérdéseket tesznek fel, amire adekvát válaszának kellene lennie, tudniuk kellene. Nyilván a negyedik ilyen kérdés után elege lesz a tanárnak és azt mondja: hogy ezt már ne kérdezd meg, vagy miért kell ezt megint.  A kérdések nagyon egyszerűek és banálisak: „Tollal írjak vagy ceruzával” „Melyik oldalra?” „Hány sort hagyjak ki?”, az egy órán elhangzó 20. után már valljuk be idegesítőek is. Ehhez szerintem hozzájárul az is, hogy a gyerekek figyelme évről-évre romlik. Könnyen vesztik el a fonalat, mi pedagógusok is könnyen megyünk bele abba (tegnap is én is ezt tettem egy játék kapcsán), hogy egyszer hangzik el a kérdés, utasítás, nem lehet visszakérdezni. Aminek őszintén, magunkba nézve, van egy leckéztetéses része is és egy tanítási célzatú része is, hátha majd következő alkalommal odafigyel és majd tanul belőle.  Ezeknek persze hatása van akaratlanul is a többi kérdésére, hiszen nagyon valószínű, hogy a gyerek nem különbözteti meg a kérdéseket, hogy ez a tananyaghoz kapcsolódó és ezt kérdezhetem, ez meg a saját elveszettségem megkeresése miatt teszem, s inkább ne tegyem, hanem oldjam meg. Miért is van ez, s ez a cikkben is megfogalmazott másik gondolathoz kötődik. Szerintem az önállóság megtanulása. A tanítók nagyon nehezen engedik el a gyerekek kezét, hogy önállóan csináljanak dolgokat. Alsóban meg van mondva hova írjon, hány sort hagyjon ki, mivel írjon, hova menjen, mit hova tegyen. Nagyon nagy váltás következik be, amikor felsőben ez már nem így van. Nem is tudnak vele mit kezdeni a gyerekek, s így a tanárok sem, hiszen elvesznek, már az olyan egyszerű dolgokban is, hogy vonalköz. A másik, hogy a tanító minden rezdülését érzi egy gyereknek, ha egy picit balra fordul, tudja, hogy figyel vagy nem, vagy a szeme sarka nem úgy áll és már-már ösztönösen teszi a dolgát és áll oda mellé vagy szólítja fel s kapja el azt a pillanatot, amikor még figyel. Ezt a felsősnek nincs ideje megtanulni (sok gyerekkel dolgozik, s kevés időt tölt velük), a gyereknek kell stratégiákat alkalmazni, hogy kompenzálni tudja.

Nagyon fontos, hogy egyetlen pillanatig sem gondolom azt, hogy a pedagógusok nem örülnek a tananyaghoz kapcsolódó kérdésekhez, s nem tartják fontosnak azokat. S azt sem képzelem, hogy nem akarják, hogy kérdezzenek, mert az megborítja az óra menetét. Azt viszont gondolom, hogy eljut oda az a gyermek, hogy különféle hatások érik egészen kicsi korától az intézmény rendszerben, aminek a cikkben leírt dolog lesz a végeredménye. S már hetedikben esze ágában sincsen kérdezni, megszólalni, véleményt nyilvánítani.

Bevallom nekem az is megfordult a fejemben, hogy azért ez összefügg az anyaggal, amit tanulnak, a pedagógusok előadásmódjával, s ne felejtsük el a digitális technikát sem, s Mr. Goggle-t, aki a legjobb barátunk, ha kérdésünk van ( sitt egy újabb cikk témája, jó-e ha indig Mr. Google-től kérdez a gyerek? – okos gondolat SzanditólÖ. S ezzel még egy dolog összefügg, hogy Mr. Google, az internet, a National Geographic, a History Channel adta lehetőségek átírják a tanári szerepeinket, hiszen már gyakran nem mi vagyunk a Mindenek Tudói, s sokszor ők többet olvastak és tudnak egy-egy dologról, mint mi. Nyilván ennél a helyzetnél gondolhatja azt a pedagógus, hogy a saját hitelessége, a felé irányuló tisztelet is csorbát szenvedhet, ha esetleg valamit nem tud vagy nem tudja rá a válaszokat. Szerintem ez nem így van, mert pontosan arról van szó, hogy együtt kell gondolkodnunk és kérdéseket feltenni, s esetleg felkészülni, időt kérni, utánanézni, de nem otthagyni ezeket a történeteket. Attól, hogy időt kérek, nem leszek kevesebb, de attól, ha nem válaszolok igen. Egyrészt a gyerek nem kérdez többet, másrészt akkor minden amit gondoltam, hogy csorbát szenved, meg is történik.

Szóval, akkor mit tegyünk?

  • Hagyjuk kérdezni és inkább legyen a banális kérdésekre az a válasz, hogy ezt old meg, döntsd el.
  • Hagyjuk felfedezni a világot a gyerekeknek a saját technikájukkal, gondolkodásukkal.
  • Ha kérdez, mindenképpen kapjon teret, nem biztos, hogy ott, abban a pillanatban, de kell tér, idő ahol kérdezhet.
  • Hagyjuk őket önállósodni, hogy ne abban merüljön ki az ötödik első pár hónapjának kérdése, hogy mit hova írjon, és mit csináljon.
  • Bátran hagyjunk időt arra, hogy egy-egy témáról vitatkozzanak, kérdezzenek, még azt is gondolom, hogy akár hozzuk is helyzetbe őket egy-egy vitakörrel, dispotával.
  • Dicsérjük őket a jó kérdésekért, akár jutalmazzunk is. Az nem fáj semmiben, de erősítjük benne, hogy ez jó. Hiszen a világot a miértekből és a kérdésekből ismerhetjük meg igazán.

Huh, ha ez így megy, akkor 10 napig csak ezzel fogok foglalkozni…. Na de megéri, mert én is gondolkodom, elmélkedem.

Forrás: http://wmn.hu/ugy/29117-ezeket-rontja-el-az-iskolarendszer-a-gyerekek-szerint

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: