Önálló gondolkodás, kreativitás….

Izgalmas és nagyon fárasztó tegnapi nap. Első János vitézes óra, igazán meglepő volt, s a gyerekek is hangos felkiáltásokkal kérdezték meg, hogy Nico néni tanulunk is ma? Hozzám valahogy ez nem kötődik, úgy tűnik. De tanultunk és jelentem körben ülve is lehet. Ütemhangsúlyos verselés babzsákokkal. Király mi?

De ahogyan ígértem a tegnapi cikk kapcsán folytatnám az elmélkedést. s jöjjön második pont:

  1. A gyerekek úgy látják, hogy az iskola lenevel az önálló gondolkodásról

Elképesztően fontos meglátás! Az iskolában azt akarják visszahallani, amit a könyvekben leírtak vagy amit a tanár elmondott. A gyerekek önálló gondolatai nem kapnak hangsúlyt, nem bátorítják őket arra, hogy szabadon, az előre gyártott keretekből és dobozokból kilépve gondolkodjanak. Így viszont csak csinovnyikokat lehet nevelni. Kreatív, szabad szellemiségű, aktív felnőtteket biztosan nem.

Nem gondolkodnak? S nem tudnak kilépni a keretekből? S mi van, ha valaki kilép? Azt hiszem ezek a fő kérdések.

Nekem az az első gondolatom, hogy vajon az elsős is így csinálja, hogy nem lé p ki az általam támasztott keretekből vagy mi szorítjuk ebbe bele, s szoktatjuk arra, hogy ne gondolkodjon, cselekedjen. Sőt még sokszor le is nyesegetjük azokat a kis rügyecskéket, amik a gondolkodásra serkentenék.

Szóval szerintem már a 6 -7 éves gyerekek is így érkeznek. Annyi mindenre kapnak kész válaszokat, kész dolgokat kis korukban, hogy már csak az jó, ami pont olyan. Gondolok itt arra, hogy a napi médiamennyiség, a játékaik, mind-mind a kreativitástól, a gondolkodástól, fantáziavilágtól fosztják meg. Már Lego-ból is alig lehet a sima egyszerű elemeket kapni, hanem Star Wars vagy sárkány, vagy a City-be dodzsem. Persze utána szétszedi, s majd épít belőle mást, de sok gyerek egyszer megépíti, s nem szedi szét többet, hanem azzal játszik.  S várat is már nem építő elemekből, hanem kész panelekből sablon alapján lehet kapni, ami azért megnehezíti, hogy azt a saját ötleteimre építve rakjam össze.

kreativ74

Még egy olyan dolog van, amit gyakran el szoktam mondani, hogy a sablonok, a színezők világa sem segíti ezt a folyamatot. Nyilván az IKEÁS bútor összerakásához jobb, hogy van és akkor olyan lesz, mint a képen, de kell-e a gyermekek kezébe folyamatosan sablont és tőle minimális erőfeszítést igénylő munkákat adnunk, ami egyébként majd tökéletesen néz ki.  Szerintem nem kell egy gyereknek tökéletes munkájának lennie, hiszen éppen gyakorolja, miért is kellene.  Majd görbe lesz a vonal, a katicának meg furcsa pöttyei lesznek. Se sajnos én nagyon sokszor tapasztalom azt, hogy a szépség és a tökéletesség miatt ezt választjuk. Itt a sablon, ragaszd rá. Na jó, lehet azt kiválaszthatja, hogy hova.

Nyilván a munkafüzetek, a gyakorlófüzetek is a gondolkodásmentes munkát segítik elő. Valamelyik nap azt mondta nekem az egyik kisfiú az első osztályos matek órán, ez tök könnyű feladat, nem is kell számolni, mert az egymás alatt lévő összeadások vagy kivonások eredménye csökkenőben van, akkor ide ez jön, ide meg ez. Hopp, kilépett a keretből, egyrészt nagyon okos, mert észrevette a szabályszerűséget, másrészt a fene se tudja, hogy tud-e számolni, harmadrészt nyilván a számolást nem gyakorolta, negyedrészt tökéletes lett a munkája. Egy feladat esetében ez rendben is van ügyesen észrevette, s ezért kapjon is dicséretet, megkérdezhetem nyilván, hogy biztos, hogy úgy van-e, számolja át. Na de mi van akkor, amikor a gyakorlófüzet (létezett ilyen matematikából) minden oldalán hasonló szabályszerűséggel voltak matematikai műveletek. Piff öngól, mert nem fogja megnézni, nem gondolkodik, csak írja-írja. Rengeteget meg is csinál belőle, de semmi értelme, mert nem gondolkodik, nem számol.

A másik kedvenc megfigyelésem, is azt mutatja, mennyire rigid gondolkodásúakká válnak. Egy ötödik osztályban csináltunk egy felmérőt matematikából és táblázatszerűen volt benne a helyiérték táblázat. Az osztályból egyetlenegy gyerek sem tudta megoldani a feladatot, amin én magam nagyon csodálkoztam, mert az a tanító néni, na az, életem egyik legjobbja. Oda is mentem hozzá, hogy vajon ez kimaradt vagy miért nem tudják, S akkor kiderült, hogy ők nem ilyen formátumban tanulták, hanem valahogyan máshogy volt a táblázat, s mivel a gyerekek nem ismerték fel ezért hozzá sem kezdtek.  S akkor végig gondoltam, s azóta tanítottam is matekot, hogy alapvetően magyarázol, magyarázol egy nehezebb tananyagot, s végre van egy pont, ahol megértették, akkor nem mozdulok el arról a pontról, hiszen így értették meg.  De ez nagyon veszélyes, mert ha csak azt a formáját mutatom, s megtanítom arra az analógiára, meg van lőve, ha más formátumot kap. Mi is így vagyunk szerintem a számítógéppel, ha megváltozik a word vagy az asztal kinézete. Pedig ugyanazt kell használni, de mégsem tudjuk, s kétségbeesve rohangálunk, hogy ez nem olyan, s akár fel is adjuk, hogy ezzel mi képtelenek vagyunk dolgozni. Pedig egy kicsi gondolkodással, türelemmel…

Sajnos a tananyag is a nem gondolkodást segíti elő. Nincs idő gondolkodni, filozofálni, vitatkozni, elmélkedni, mert tovább kell haladnunk. Kell? Sajnos a középiskolai, egyetemi felvételik ezt hozzák. Ettől jó egy iskola, de közben pont a középiskolai felvételik a gondolkodásra épülnek. Ez egy ördögi kör ugye?

kreativitas

Sok-sok sablont kínálunk nekik az életben, ami persze segít is az eligazodásban, de közben keretekbe is rak minket. Használjuk-e azokat a szavakat, hogy próbáld ki, csináld meg, old meg, olvass utána, alkosd meg… Bátorítjuk-e őket, ha saját alkotásokat hoznak, segítjük-e őket a saját alkotások létrehozásában vagy azt mondjuk, na add ide, s hipp-hopp elkészül, megcsináltuk mi, s nem ő.

Érdekes megfigyelésem volt az is, hogy élménypedagógiai foglalkozásokon gyakran állítom őket szembe problémamegoldó feladatokkal. S nagyon sokszor azok a gyerekek voltak a legügyesebbek ezekben a feladatokban, akik mertek lázadni egy-egy tanítási órán vagy a viselkedésükkel kilógtak a sorból. Szerintem a bátorság sokat számít ebben, ők nem feleltek meg az iskola elvárásainak, aminek nyilván minden esetben más oka volt. De mertek más stratégiákat alkalmazni, más túlélési mechanizmusokra volt szükségük, mint, amivel mi szolgáltunk. S ezért bármilyen másik helyzetben is, mert kilépni, abból a sablonos gondolkodásból, s nem várta a felnőttek irányítását, hanem cselekedet, gondolkodott.

Nyilván ilyenkor, amikor problémamegoldás, kreativitás a téma az élménypedagógiai eszközök használatát tolnám előtérbe, s nem is az eszközöket, hanem a facilitátor hozzáállását. A facilitátor gondolkodtat, gondolkodásra késztet, s nem szolgál kész megoldásokkal, csak arra figyel, hogy ne kerüljön veszélybe a csoport. Egyébként ők gondolkodnak és küzdenek meg a feladatért, s egymással is. Ökölbe szorított kézzel áll mellettük, amikor látja, nem úgy csinálják, ahogyan megoldható, de nem szól. Serkent az újragondolásra, biztat a kreativitásra, de nem szól bele. Valahogyan ezt a szemléletet kellene tovább vinnünk az iskolába.

  Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: