Az együttműködés az egyik legalapvetőbb szociális kompetencia

Azt leszögezhetjük, hogy az együttműködésre, mint a legalapvetőbb szociális kompetenciára gondolunk. Fejlesztenünk kell, s az is tagadhatatlan, hogy ma már a munka világa is ezeket a szociális kompetenciákat követeli meg. Ma már egy állásinterjú sokszor ezeknek a kompetenciáknak a felméréséről szól.  Van egy ismerősöm, aki közgazdász szakember, s nagyon jó is a szakterületén, de évekig nem tudott elhelyezkedni, mert az első munkahelyének az ajánlásában benne volt, hogy nagyon nehezen működött együtt a munkatársaival. A bélyeget nehezen tudta levetkőzni, s nyilván magán is sokat kellett dolgoznia.

Dr. Gyurkó Szilvia: Ezeket rontja el az iskolarendszer- a gyerekek szerint cikkének következő része:

  1. Az iskola nem nevel együttműködésre

Hatalmas gond, ha a gyerekek nem tanulnak mintákat arra, hogyan lehet jól kooperálni. Az életben ugyanis mindenben, mindenhol együtt kell működni másokkal. A munkahelyen, a párkapcsolatban, a barátainkkal; ha dolgozunk, ha a hobbinknak élünk, ha családot alapítunk, általában és jellemzően másokkal együtt vagyunk. Ezért gond, ha az iskolában kizárólag az egyéni teljesítményeket értékelik, és ha nem tanítunk technikákat a gyerekeknek arra, hogyan lehet vitatkozni, jól gyakorolni a kritikát, vagy hogyan tudnak jól feladatot és felelősséget megosztani.

Alapvetően azt gondolom, hogy nyilván ez az állítás sem igaz minden pedagógusra, minden órára, minden iskolára. Hiszen minden iskola épít az osztályközösségekre, az osztályprogramokra, az előadásokra, amelyek azért együttműködésre sarkallják a diákokat. Azonban az igaz, hogy teljesítményben elsősorban az egyén számít, az én mit tettem, én legyek az első, az én dolgozatom.

Valamelyik nap az aulában sétálgattam, ahol éppen egy matematika óra volt és a kooperatív technikákkal, élménypedagógiával foglalkozó tanárnő azt magyarázta éppen az egyik gyereknek, hogy oké, hogy Te tudod, de a csoportod bármely tagjától megkérdezhetem, sőt mindenkitől megkérdezem és a 4 gyerek feleletének átlagát fogjátok jegyként megkapni. A srác mondta, hogy tudja és azt is csinálja bár nem volt túl meggyőző, nem maradtam ott tovább, s azt sem tudom végül hányast kaptak, de nem is ez számít, hanem az elv. S később is ez az elv fog számítani, amikor munkába lép, s egy csoportban dolgozik. Nem fog számítani, hogy ő megcsinálta meg ő tudja, hanem az fog számítani, hogy a csoport hogyan teljesít együtt.

osszefogas-620x330

Amikor élménypedagógiai képzést tartunk, akkor első tézisként szokott elhangzani, hogy nem versenyre épülnek az élménypedagógiai foglalkozások. Alapvetően nem versenyeztetjük őket, persze ha ez a helyzet alakul ki, akkor beszélünk róla, de nem ez a cél Több olyan gyakorlat is létezik, ahol pont ezt lehet megértetni, megmutatni, hogy együttműködéssel, közös munkával, a közös erőforrásokkal, sokkal többre mehetünk, mint egyedül Ramboként, egy bozótvágókéssel, harcot vívni a dzsungelben.

Azt el tudom fogadni, hogy nagyon nehéz párban, kisebb csoportokban dolgoztatni a gyerekeket, mert hangosak, nincs annyira a kezünkben az irányítás, sokszor nem tudjuk, mi történik, s nem látjuk a folyamatot, vajon a végén újra össze tudjuk-e őket szedni. Mindenkit biztosíthatok, hogy igen. Ha érdekük megtanulni, megcsinálni vagy azért mert, vagy azért mert… akkor meg fogja csinálni, meg akarja csinálni, s figyelni fog arra, hogy mikor kell bemutatnia. Amire talán érdemes eleinte odafigyelni, az a fokozatosság elve. Nem a legnagyobb fába vágni a fejszét, a leginkább együttműködést igénylő feladatot adni hanem páros munkában kezdeni, s utána kisebb csoportokban, s aztán növelni csoporttagok számát, s ugyanígy a feladatnehézségét.

Arra is készüljünk fel, hogy nem fog menni az első alkalmakkor, sőt… De ha minden alkalommal tudunk beszélni arról, hogy ment az együttműködés, mindenki beleadta-e amit tudott, akkor egyre alkalmasabbak lesznek a feladatok másfajta megoldására, s csendben megjegyezném, nekünk egyre kevesebb dolgunk lesz. (Igazgatóhelyettesként elég sok órát látogatók, amikor éppen úgy esik és az egyik legnagyobb tapasztalatom volt, hogy imádom a csoportmunkás órákat, de nagyon kevés megfigyelést tudsz tenni a pedagógusról, hiszen kiadja a feladatot, segít közben, s aztán értékelik a munkát. Ez nem azt jelenti kedves Kontyfások, hogy nem akarok ilyet látni…)

Egyszerű feladatkiadási trükkökkel segíthetjük az együttműködést, s az egymásrautaltságot.

  • közösen dolgoztok, de kisorsoljuk, ki válaszol a csoportból;
  • mindenkinek részt kell vennie a feladatmegoldásban, csak akkor vagytok készen, ha mindenki készen van a csoportból,
  • csak akkor jöhet a második kör, ha már mindenki volt egyszer,
  • a feladat akkor van készen, ha az egész osztály készen van,
  • az időszorítás is gyakran kényszeríti őket együttműködésre..

Külön kihangsúlyoznám azonban, hogy bármi is történik, a legfontosabb utána feldolgozni a folyamatot. Beszélgetni, hogy hogy ment a feladatmegoldás, a z együttműködés, a kommunikáció. Az egész folyamat a feldolgozás nélkül csak egy tapasztalatszerzés és a mi feladatunk ezekből a helyzetekből a legtöbb tanulást kihozni.

Az eredeti cikk: http://wmn.hu/ugy/29117-ezeket-rontja-el-az-iskolarendszer-a-gyerekek-szerint

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: