Ki is pakol be a táskába?

Egyszer láttam a Facebook-on egy filmet, ahol japán gyerekek az iskolában készítik az ebédjüket. Sőt tovább megyek az életem egyik kedvenc táborában, s egyébként nevelési szempontból a leghatékonyabban is, mi készítettük az ennivalót és mindent ők csináltak, mi felnőttek csak terelgettük a csapatot. Hát valami ilyesmiről szól nekem ez a rész….

Dr. Gyurkó Szilvia: Ezeket rontja el az iskolarendszer- a gyerekek szerint cikkének következő része, s az én gondolataim, elmélkedéseim pontonként.

5. A gyerekek úgy látják, hogy az iskola nem tanít öngondoskodásra

Ez sok tekintetben kulturális kérdés is. Például a japán iskolarendszerről sok megrendítő információnk van, azonban egy dolgot mindig pozitívumként emelnek ki az elemzők. A gyerekek öngondoskodását, aminek egyik megnyilvánulása, hogy a diákok például maguk takarítják ki a termeiket. De nem kell Japánig menni. Itthon a Waldorf iskolákban is a gyerekek seprik fel a tanítási nap végén az osztálytermet, és ők tartják tisztán a kézmosót, a bögréket és a tanításhoz használt eszközöket. Az önmagunkról és környezetünkről való gondoskodás nagyon fontos része a felnőtté válásnak. Ki gondolta volna, hogy ezt maguk a gyerekek is így látják?!

Szerintem nem csak az iskolarendszer rontja el ezt, hanem a szülők, a társadalom, s mivel mi pedagógusok részese vagyunk ennek, mi is. Azt még gondolom is, hiszen világéletemben tanító voltam és világéletemben, ha elment egy osztály a terméből délután, összeszedettem a szemetet, felrakattuk a székeket és a padjaikba is rendszeresen összepakoltattuk őket. Sőt mindenhol egy idő után működtettünk egy tisztasági versenyt osztályok között (persze gyakran pedagógus versengés lett ebből, olyan klassz, amikor az osztályfőnökök mennek fel összepakolni, hogy teljes pontszámot kapjon az osztályuk). Sőt még azt is mondom, hogy alsó tagozaton, de ahol erős a konyhás néni és a nevelőtestület ott felső tagozaton is elpakolnak a gyerekek maguk után az ebédlőben és vagy felelős rendszerben vagy a nagyoknál önállóan, le kell törölni az asztalt. Szóval azért gondolunk mi erre, s van is ez az iskolában… DE

De sajnos, van egy nagy DE… mi is történik otthon. Én az öngondoskodás részének érzem azt is, hogy rendben tartjuk a tanszereinket, bepakolunk, elhozzuk az iskolába, ami szükséges. A szülő valamiért azt gondolja, hogy akkor gondoskodom a gyerekemről, ha az iskolában mindig minden rendben van, és inkább megcsinálom helyette, de nehogy már valami kudarc érje. (Lehet, ezzel van a baj, hogy félnek attól, hogy a gyereküket kudarc éri az iskolában?) Ezért kihegyezik a ceruzákat, bepakolják a táskájukat, az uzsonnájukat, nagyon sokszor utána viszik az otthon hagyott tornazsákokat stb. Néha külön portaszolgálatot kell nyitnunk, ahova a feledékeny gyerekek szülei hozzák utánuk a különböző cuccokat. Az én véleményem szerint egyrészt ebből azért elég sokat tanul a gyerek, igen majd nem úszhat, ha nem hozott úszósapkát, de ez így lesz az életben is (kivéve, ha van nála bankkártya), álltam én már végig 30 fokban egy strandolást teljes menetfelszerelésben, mert minden gyerek fürdőruhájának bepakolásáról gondoskodtam, csak a sajátoméról nem, na azóta az első az enyém, amit berakok.

stick-107

Másrészt, persze egyszer-egyszer belefér a szülő részéről is, de amikor rendszeresen ez van, s a gyerek válasza az arra a kérdésre, hogy miért nem raktad be, hogy nem én nem raktam be, az az anya dolga. Szóval kedves szülők, attól még mindenki jó szülő, hogy a gyermeke néha otthon hagy dolgokat, attól még a gyerek dolga bepakolni, s a következményeket is neki kell vállalni. Ne húzzuk ki ezt alóluk, csak azért, hogy nehogy mínuszt kapjon tesi órán. Ahogy Montessori alapelvek között olvastam minap, hagyjuk megcsinálni a gyereknek, amit már meg tud, ne vegyük ki a kezéből. Ne öltöztessük fel, amikor már fel tud öltözni, ne hegyezzünk ceruzát helyette, amikor már megtudja csinálni, csak azért, hogy azt gondoljuk ettől vagyunk jó szülők. Attól vagyunk jó szülők, ha figyelmeztetjük a feladataira, a kötelességeire, de ne vegyük ki a kezükből. Elsősként még tanulja, ekkor pakoljunk közösen, de később ellenőrzésekkel persze, de ő pakoljon a táskájába és rendezze le a tolltartóját. 

De szerintem sokszor ezt a dolgot mi pedagógusok is elvétjük. Gondoskodjanak a saját felszerelésükről, a saját házi feladatuk felírásáról. Tavaly év végén belefutottunk egy vitába a saját tantestületemen belül, hogy kell-e házi feladat felelős a délutáni napközibe, sőt kell-e a napközi vezetőjének végigjárnia az összes pedagógust, aki aznap az osztályban volt, hogy felírja a leckét, vagy kell-e a felsős tanárnak a füzetbe beírni a leckéjét a gyerekeknek mindennap, s még jobb ötlet volt, hogy a napközis tanár a naplót nézze meg, hogy milyen órájuk volt, s mi majd oda beírjuk és ő kiírja. Szerintem nem kell. Szerintem a gyereknek kell megtanulnia, hogy felírja a leckéjét, szerintem a gyerek felelőssége, hogy megírja a leckéjét. Az én dolgom, hogy elmondom neki mi a lecke a tanítási órán, délután időt és segítséget biztosítunk a házi feladat elkészítésére és ellenőrizzük azt. Nem dolgom helyettük tudni a leckét, nem dolgom utána vinni a táskáját és a különböző dolgait. Meg kell tanulni! Nagyon kevés ember van az életben, akivel előfordul, hogy valaki gondoskodik róla, a dolgairól folyamatosan. S ha van is ilyen, az nagyon utálhatja.

S egyetlen gondolat még ehhez, szerintem az öngondoskodásnak a következményvállalás egy egészen fontos része. Ha nem gondoskodom magamról, környezetemről, akkor annak a következményét is vállalnom kell. Akkor majd egyest kapok, vagy koszos marad körülöttem minden vagy a takarítónő nem takarít majd ki. De mindennek meg van a következménye. Ráadásul még egy komoly felelősség is, hiszen ha az én dolgom naponta felrakni a székem, mert akkor takarítanak ki, akkor vállalnom kell azt is, hogy az én döntésem vetült az egész közösségemére, hiszen emiatt nem takarítottak ki, vagy kevesebb pontot kapunk. Itt ugye újabb szociális kompetenciát pedzegetünk.

img_6453_coopy

Tudom, tudom, hogy a felgyorsult világ, meg semmire sincs idő, de ezek a kérdések mind az időről is szólnak. Van-e időnk kivárni, amíg a gyerek megcsinálja? Sajnos, tudom, hogy nehéz, de meg kell tennünk, még ha a falat is kaparjuk tőle. Nyilván a reggeli küzdelmekben, az idő, a munkakezdés, a jajj elkésünk szorításában nagyon nehéz, tudom (nekem is), de meg kell próbálnunk.

S ha lehet olyan erdei iskolákba, kirándulásokra vigyük őket, ahol ezt a fajta öngondoskodást maximálisan gyakorolhatják. Főzzenek magukra, vásároljanak be hozzá. készítsenek bevásárló listát, mosogassanak el, legyenek felelősek a programokért, gyújtsanak tüzet, gondoskodjanak a szobáikról, saját dolgairól. Mi csak kereteket adjunk, ahol ezt tehetik, s megtanulhatják. Higgyétek el nagy élmény!!!!

Az eredeti cikk: http://wmn.hu/ugy/29117-ezeket-rontja-el-az-iskolarendszer-a-gyerekek-szerint

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: