Mit tanítunk? – gyereket, tananyagot vagy tankönyvet

Az előző hónapban voltam helyettesíteni egy negyedikes osztályban, ahol több sajátos nevelési igényű, elsősorban beszédfogyatékos gyerek van. Éppen nyelvtan órájuk volt, na gondoltam én balga, az könnyű lesz, kicsit játszunk a szavakkal, leírogatjuk őket, mi más lenne negyedik osztályban. Amikor kinyitottam a tankönyvet a megadott oldalon, leesett az állam. A névelőkről és a névutókról tanultak éppen. Ami persze játékos feladatokkal volt, de közben azon gondolkodtam: Minek is ez? Általában negyedik osztályban minek is ez? Nem fontosabb lenne fogalmazásokat írni, vagy csak úgy írni?

Dr. Gyurkó Szilvia: Ezeket rontja el az iskolarendszer- a gyerekek szerint cikkének következő része, s az én gondolataim, elmélkedéseim pontonként.

  1. Az iskola lenevel az ésszerűségről

A gyerekek hosszan sorolták a példákat: a tankönyvek tele vannak olyan felesleges ismeretekkel, melyeket a tanárok szerint is csak azért kell megtanulni, mert számon kérik rajtuk. Az iskolában tantárgyakat oktatnak, és nem ismereteket (ők úgy fogalmazták meg: „amit nekünk tanítanak, annak sokszor semmi köze ahhoz a valósághoz, amiben élünk”). A tanárok is elismerik, hogy sokszor elavult dolgok vannak a tankönyvekben, de azokat mégis kell megtanulni, hiszen benne vannak a tankönyvekben. (Ugye, jól érezhető ennek az abszurditása?!)

Akinek nem inge, nem veszi magára, de ez az egyik pont, amivel egyet kell hogy értsek, annak ellenére, hogy tudom, sokan vannak a világban, akik nem ezt teszik..

r2i4fv_tankonyv

Sajnos nagyon sokszor, nagyon sok helyzetben nem gyereket, s nem tananyagot, hanem tankönyvet tanítunk. S ez biztosan igaz rám is bizonyos helyzetekben, ha elkezdem boncolgatni önmagam. Azt tanítjuk, amit a tankönyvíró kigondolt, s nem azt, amit mi gondolunk, hogy fontos. Persze azt a tankönyvírót is megkérdezném, hogy ő miért tartja ezt pl. negyedikben olyan fontosnak, de szerencsémre ez a tanító néni azt mondta, hogy tulajdonképpen csak átfutunk rajta, s említésre kerül, de volt egy-két feladat, amit érdemes volt belőle megcsinálni, s számonkérésre sem kerül (tényleg nem voltak rosszak a feladatok).

Persze most a János vitéz kapcsán is eszembe jutott egy párszor, amikor értetlenül néznek rám, egy-egy szó, fejezet kapcsán…

De az igazán nagy kedvenceim, amikor mindezt megcsináljuk akkor, amikor még ráadásul butaság is van a könyvekben. Nem bántom a tankönyvírókat, mert az ember téved, s bekerülhet olyan, ami elkerüli a figyelmét… De akkor legalább mi vegyük észre, vagy ha már a gyerek vagy a szülei észreveszik, s szakemberek akkor ne ragaszkodjunk hozzá, hanem engedjük el nyugodtan. Meg lehet magyarázni a gyereknek, hogy az ott most nem a legmegfelelőbb állítás, kérdezzen rá, hogy pontosan hogy van, vagy anya bejöhetne elmagyarázni, vagy még a gyerek is készíthet belőle kiselőadást. Fontos, hogy lássák azt is, hogy tévedhetnek a tankönyvek, tévedhetnek emberek, ez később forráselemzésnél még akár hasznukra is válhat.

S hát azokat a helyzeteket se felejtsük el, amikor a gyerek és annak tudása nem szempont. Nem fontos, hogy mi az előzetes tudás, az fontos, hogy mit kell most tananyagként leadnom. Vagy tartja velem az iramot, vagy nem. Vagy megérti vagy nem…. Tényleg sokszor óralátogatás kapcsán azt látom, hogy fogalmuk sincs arról, hogy miről beszélnek nekik ott elől, mert ő még a közelébe sem ért annak, amiről szó van… Tudom, hogy ez szörnyű, de így van… Én kémiából kifejezetten béna voltam középiskolában, egy percre sem tudtam odafigyelni igazán, mert már az elején elvesztettem a motivációmat, hiszen nem értettem miről van szó. – Esküszöm Ludányi Tanár Úr mindent megtettem! –  S akkor ide még nem is kavartuk bele a tanulási zavarokat, részképesség problémákat. Csak egy elgondolkodtató állítás, egyre több gyereknek van beszédértési vagy beszédészlelési problémája, s állítsuk mellé, hogy mi a fő tanítási eszközünk….

Fontos elgondolkodnunk azon, hogy mit tud az a gyerek és amit megtanítani szeretnénk miért is tanítjuk, azzal mire készítjük fel a gyereket. Miért is kell megtanulnia a tíz éves gyereknek a névelőt, meg névutót.(Mellékesen életében még kétszer meg kell majd tanulnia). „Mert ez az anyag” vagy ” Mert a szófajoknál meg szoktuk tanítani” vagy azért „Mert ez már kell a felső tagozatra”.. vagy azaz az egyszerű oka „Mert szófaj” vagy esetleg azért „Mert az egyébként rendszerekben, szabályokban gondolkodó gyermek könnyebben megtanulja a helyesírását”? Hm? S ha a válaszunk meg van erre és még mindig fontosnak, életszerűnek tartjuk ám legyen…

Az eredeti cikk: http://wmn.hu/ugy/29117-ezeket-rontja-el-az-iskolarendszer-a-gyerekek-szerint

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: