Robotgyerek? Robottanár? Robotvilág?

Nyáron voltam egy táborban, az egy hét alatt úgy működtünk, mint egy család. Kevesen voltunk, amit eleinte nagyon sajnáltam, de ettől lett olyan, mint egy család. Az egy hét alatt semmi más nem történt, mint egyéni fejlesztések. Egyrészt sok kicsi volt, így nyilván az önállóság, az öngondoskodás, de ezen kívül konfliktus megoldások, bátorság, mozgásfejlesztés. Minden percét imádtam, szinte…

Dr. Gyurkó Szilvia: Ezeket rontja el az iskolarendszer- a gyerekek szerint cikkének következő része, s az én gondolataim, elmélkedéseim pontonként.

  1. A gyerekek szerint az iskola lenevel az önállóságról

Megmondják mit, hogyan és mikor csinálj. Akármilyen vagy, akármilyenek is a képességeid vagy a lehetőségeid, a nyáj részeként együtt kell vonulnod a többiekkel. Aki kilóg, az valamilyen módon biztosan sérül. Aki önálló döntéseket hoz, az pedig rögtön ott találhatja magát a renitenseknek fenntartott hátsó padban.

Azt hiszem ezt a témát azért már pedzegettük. Az önállóságra nevelés, az önálló feladatmegoldás, az önálló öltözködés. Az a helyzet, hogy a gyerekeknek már az iskolába érkezésükkor egy csomó mindent kell tudniuk önállóan megcsinálni. Úgy érkeznek, hogy tudjanak öltözködni, ki-be pakolni, enni, amik azért jó részt szociális kompetenciák is. Itt nagyon sok gyerek elvérzik a féltő-óvó szülői gondoskodásban. Sok gyerek úgy érkezik elsőbe, hogy nem tud felöltözni egyedül vagy nem tudja a könyveit, táskáját összepakolni.

onallo2

De szerintem nem ennél a pontnál van bajuk a tesztet író gyerekeknek, ahogy én érzékelem inkább azzal van baj, hogy azt kell csinálni, amit a tanár kitalál, s abban a tempóban és olyan módon. Értem én ezt arra, hogy vannak olyan iskolák, ahol még a leves kanalazása is jobb, ha egyszerre megy. Még azt sem választhatja ki, hogy milyen zöld a zöld, hanem megmondják. A jó szó talán a túlszabályozott.

A túlszabályozott rendszerben nincs önállóság és nincs egyén. A rendszer van, a szabályok, ami fölül ír mindent. Azt, hogy neked mikor kell pisilni, mikor vagy éhes és mikor van szükséged pihenésre. Ezzel nem nagyon tudok egyet érteni. Azzal igen, hogy keretek, szabályok legyenek, s azon belül legyen mozgástér, mind a gyereknek, mind a pedagógusoknak.

A túlszabályozott rendszer egy robotvilág, ahol a gyerekek robotok, s nem érző lények, akiknek önálló gondolatai érzései is lehetnek. A robotnak beprogramozod, hogy most tanul, akkor tanul, de ez azt jelenti, hogy a pedagógusok is robotok ebben a világban, beprogramozod, hogy taníts, akkor tanít. De ebben a robotvilágban valaki mégiscsak programozza az elsőt…..

gathering

S ebben a témakörben sokszor emlegetem Maria Montessorit-t, mert ha ezeket az alapelveket sikerülne betartanánk, akkor sokkal önállóbb gyerekeket nevelnénk.

Maria Montessori 20 tanácsa szülőknek, a jobb kapcsolatért:

  1. A kicsik mindent a környezetükből tanulnak.
  2. Tiszteld a gyermeked.
  3. Neveld önállóságra.
  4. Hagyd, hogy válasszon.
  5. Hagyd, hogy független legyen.
  6. Példával tanítsd, ne csak kijavítsd.
  7. A szükségleteire figyelj oda, tanítsd meg, hogy ő is figyeljen mások szükségleteire.
  8. Legyen türelmed. Ha egy gyereknek több idő kell ahhoz, hogy megtanuljon valamit, légy megértő.
  9. Egy gyerek akit folyton kritizálnak, mások fölött fog ítélkezni.
  10. Ha érzi, hogy elfogadod, magabiztos lesz.
  11. Tiszteld ha hibázott és ki tudja javítani a hibáját. Amikor olyasmit csinál, ami veszélyes lehet, akkor meg kell állítanod.
  12. Ne beszélj csúnyán róla, ha ő ott van.
  13. Azzal törődj amit meg akarsz neki tanítani, ne a rossz dolgokkal, amiktől szeretnéd megóvni.
  14. Válaszolj a kérdéseire, akkor amikor kérdez, mert fontos neki amit mondasz.
  15. Ha nincs szüksége segítségre ne segíts.
  16. Ha valamit csinál, ne szakítsd félbe. Hagyd dolgozni, tevékenykedni.
  17. Az otthoni környezet nagyon fontos, ne vegyék körül olyan dolgok, amikre nincs szüksége.
  18. Mindig a legjobb tudásod szerint beszélj a gyermekeddel.
  19. Segíts neki, hogy átlépjen azokon a dolgokon, amikben nem tökéletes, tedd ezt kedvesen, türelemmel és szeretettel.
  20. Segíts neki, ha tevékenységet keres és hagyd békén ha megtalálta.

Forrás: http://blogmania.hu/20-jo-tanacs-maria-montessori-tol-amit-minden-szulonek-tudnia-kell/

Szerintem ez nemcsak szülőknek, de nekünk pedagógusoknak is alaptétel lehet.  De az én személyes kedvencem:

„Ha nincs szüksége segítségre, ne segíts!”

Amit meg tud csinálni önállóan azt csinálja is meg. Ne vegyük ki a kezéből, ne mondjuk neki, hogy ne úgy csináld, ne rajzoljuk meg helyette, ne olvassuk el helyette. Ezt mind meg tudják már csinálni vagy legalábbis próbálkoznak vele, ha meg nem megy, kérjen segítséget, s segítsünk. De ilyenkor is terelgessük, ne megcsináljuk helyette.

oliver11

Sokszor előre dolgozunk, helyettük, hogy megkönnyítsük a munkát, a feladatot. Csak be kell írniuk, rá kell bólintaniuk, fel kell venniük és nincs az, hogy találja ki, gondolja át, rajzolja meg, tervezze meg. Kész sablonokat gyártunk, amibe csak be kell tenni magukat. De közben komolyan panaszkodunk, hogy mennyire nem kreatívak és nem önállóak. Hát igen, mert talán mi sem adunk arra lehetőséget, hiszen zárt kereteket kínálunk az egyszerűség, gyorsaság, hatékonyság, biztonság kedvéért.

Nézzünk magunkba és gondoljuk végig… Elmondhatja a véleményét szabadon? Megfogalmazhatja a gondolatait? Leírhatja úgy, ahogy ő akarja? Megrajzolhatja úgy, ahogy ő szeretné? Kivárom, amit mondani kar? Vagy csak az a jó, amit hallani, látni, mondani akarok. Hagyok-e időd, hogy végigmondja.

Ami még szerintem nagyon fontos az önállóságra nevelésnél, hogy az önállósággal együtt jár a felelősség is. Ha önálló vagyok, akkor a felelősség is az enyém. Ha hagyjuk önállóan dönteni a döntéshozatala, a problémamegoldása, a kommunikációja, a felelősségérzete ugrásszerűen fejlődik. Nálunk a negyedikesek délután ügyeletet vállalnak a földszinten, ami sablonos feladat, de mégis felelősséggel, döntési jogkörrel jár. Imádják, mert ők a maguk urai arra az egy órára.

Sőt én még tovább megyek, javaslatként szoktam emlegetni, hogy negyedikben már mehetnek kisebb csoportokban egyedül ebédelni (ettől néhány tanító néni rosszul van), de egy 8 hónap múlva, ötödik osztályban ez vár rájuk. Egyedül járnak majd ebédelni, kártyával, tálcástul, menzástul, sorostul. S erről rögtön eszembe jutott az is, hogy milyen harcot vívtunk az egyedül ebédelésért, hogy ezt igenis tehetik és kell is tennie egy felsős gyermeknek, ezt alsóba már elsajátította, hogyan tegye.

S még egy, ami szerintem segíti az önállóságról való nem lenevelést (hűhhhh, de nehéz volt leírni ezt a mondatot), szerintem a gyereknek joga van tudni arról, hogy mi is történik vele, vagy miért is akarok az anyukájával beszélni. Én kifejezetten szeretem, amikor a szülőt valamiért behívom, akkor a gyermek is ott van és nem a háta mögött, de az ő életéről beszélgetünk (tudom, vannak kivételek, kivételes helyzetek, de alapelvként mégis ezt tartom szem előtt). Ezért én minden szülővel folytatott beszélgetésre, ami a gyermek viselkedéséről, tanulmányairól szól, kérni szoktam a gyermek jelenlétét. Szó sincs róla, hogy majd mi felnőttek megbeszéljük, elrendezzük, mi beszéljük meg a gyerekkel együtt. Egyrészt vállalja fel, amit tett, másrészt vállalja be, amit tennie kell. Ő a felelős ezért. Ha ezt az apró lépést megtennénk, akkor a srácok azt éreznék, hogy nem robotok, s nem felettük, az ő beleegyezésük nélkül dőlnek el dolgok.

Az eredeti cikk: http://wmn.hu/ugy/29117-ezeket-rontja-el-az-iskolarendszer-a-gyerekek-szerint

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: