Játszani és játszatni

Tegnap bent voltam az egyik első osztályunkban. Eleve hatalmas élmény volt belépni, mert néma csendben dolgoztak, számokat véstek a füzetükbe és mellette fonalbábokat fejeztek be éppen. A tanító néni ült az egyik asztalcsoport végén és segített az egyik kisfiúnak a babáját megcsinálni, én meg néma csendben lépkedtem be. Már az is nagy élmény volt, ahogy a gyerekek összecinkoskodtak velem, de még nagyobb élmény volt, hogy a tanító néni nem vette észre, hogy bejöttem, annyira el volt foglalva a gyerekkel. Aztán persze, amikor közelebb léptem, akkor már igen (mondjuk egészen köze és még az ajtó is becsapódott). Végül az apró beszélgetésünk után, elengedte a gyerekeket játszani, ahogy ő mondta lehet bandázni a szőnyegen. Boldogság ült ki az arcukra, s hirtelen egy nagy játéktereppé változott az osztály, ahol az autók csak úgy száguldoztak, huncutul néztek azok, akik valamilyen plüssel dobálóztak, s a lányok meg „hercegkisasszonyvárat” építettek nagy egyet értésben.  Ahogyan őket néztem, én is felszabadult, mosolygós lettem, annak tekintetében ez nagyon jó volt, hogy éppen egy gyermekvédelmi ügyet intéztem, s kezdett lehúzni a történet valósága, szörnyűsége, közelsége.

Dr. Gyurkó Szilvia: Ezeket rontja el az iskolarendszer- a gyerekek szerint cikkének következő része, s az én gondolataim, elmélkedéseim pontonként.

  1. A gyerekek szerint az iskola lenevel a játékról

Pedig ha jót akarunk nekik, akkor játszani is engedjük őket. Ma már egyre több kutatás szól arról, hogy a szabad játéknak mekkora jelentősége van a gyermekek egészséges fejlődésében. Nagyon cinikusak vagyunk, ha azt hisszük, hogy az órák közötti 15 perces szünetekben kell a gyerekeknek játszaniuk. Igazából az egész oktatásnak ki kellene használnia a gyerekek féktelen játékvágyát és játékszükségét. Mennyivel könnyebb lenne maga az iskola is!

Az egész oktatásnak játékról kellene szólnia. Játékosan kellene történnie, vagy legalább úgy érezzék, hogy az egy játék. A gyerekek alapvető tevékenysége a játék, hatalmas a játékvágyuk, játékszükségletük, játszani akarásuk. Sokat panaszkodunk arra, hogy nem csinálnak mást csak nyomogatják valamelyik kütyüjüket. De azon is játszanak, csak 7-8. osztályos korukban kezdnek el a facebook-n lógni, egyébként játszanak a telefonokon, tablettokon. Alig várják, hogy végre játszhassanak, ezt értem egyébként a tanítási órán játszott játékokra is. Boldogan keresik a betűket, állnak be számszomszédoknak vagy játszanak Blöfföt. Csak nekünk kell azt elhinnünk, hogy a játék, több, mint játék (hö,hö, hö van egy könyv, aminek ez a címe és segítettem a fordításban, lektorálásban). Nekünk kell azt végig gondolni, hogy egy-egy játékot úgy alakítsunk át, hogy abban legyen gyakorlás vagy valami részképesség fejlesztése.

2

Az egyik osztály tanítója panaszkodott, hogy semmit nem szeretnek csinálni, motiválatlanok, nem dolgoznak; de ezt a fején valami kitalálós az egyetlen, amit szeretnek. Ja, hát akkor játszunk velük és vigyünk még játékot. S ha játszunk, akkor könnyű lesz becsempészni a kis olvasást és el is röppent az idő.

Bátran vegyünk elő játékokat, bátran próbáljuk ki. S lehet egy egyszerű kártyás szorzótáblás játékkal ötször annyi szorzást csinál meg, mint a füzetben gyakorolva. Igen meg van a veszélye, hogy nagyobb hangzavar lesz, igen meg van annak a veszélye, hogy nem én kontrollálom az összes megoldást, de boldogan, felszabadultan dolgoznak vele, s közben tanulnak is. Annyi kell tőlünk, hogy szánjunk rá időt, hogy kitaláljuk, hogy átgondoljuk. Picivel több idő kell az előkészületre, s máris ott van egy szuper óra, mindenki jobban érzi magát utána, a gyerekek motiváltabbak, s azt a játékot máskor is lehet játszani.

Belátom sok a tananyag, sokkal többet kell gyakorolni, de nem érdemes elvenni az időt a szabadjátéktól sem. Szükségük van rá, nagyon nagy szükségük. Ezért is okoz nekem gondot az elsősök 25-27 órája. Mert ha végig gondoljuk, mikor is fognak játszani? Mikor fognak mászókára mászni, libikókázni és hintázni? Ha csak az óráik mennyiségét kiszámoljuk, hozzáadjuk az étkezések idejét és szinte le is telt a nyolc óra, amit a suliban van. Nyilván olyankor hazamegy, mire hazaérnek, elmennek edzésre, vacsoráznak, s hopp egy dolog maradt ki a gyermek életéből a játék, sőt mi több a többiekkel való játék.

Kérlek, Mr. Oktatási Rendszer ne vedd ezt ki a kezükből, ne vegyük el a legfejlesztőbb tevékenységre szánt időt a gyerekektől. Én értem, hogy senki nem akar rosszat, és azt szeretné, hogy fejlődjön a gyerek, s ha felülről azt mondom, hogy legyen mindennap mozgás (ami teljesen jogos), akkor legalább mindennap mozognak, de  ezzel pont két óra szabadjáték került veszélybe, amivel a leges legtöbbet fejlődik a gyerek.

Kérlek, Mr. Oktatási Rendszer, ne engedd, hogy csak azért mert a gyerek sajátos nevelési igényű, s minden órán részt kell ugyanúgy vennie, hogy ezért maradjon ki a szabadjátékból az udvaron. S mindez azért, mert az utazó gyógypedagógusoknak így van előírva, így tudják elvinni a gyerekeket. Pont a mozgunk- játszunkról, pont a szabad játékról.

Kérlek, Mr. Oktatási Rendszer engedd őket játszani, legyen kevesebb a tananyag, több a gyakorlás, több a játékos gyakorlás.

Kérlek, Kedves Szülők, hagyjátok játszani őket, amikor csak lehet. Ők ezalatt fejlődnek, pihennek, regenerálódnak. Ne nyüstöljük őket szét edzésekkel, külön órákkal (ez nem azt jelenti, ne járjanak), csak nézzük meg, hogy mennyit játszanak egy nap, s ha ez 2 óránál kevesebb, akkor túl sok mindent csinál a gyerek.

Kérlek Kedves Szülők, higgyétek el, a játéknak veszi majd legnagyobb hasznát az életben. Ne higgyük, hogy a még több tanulás, még több tananyag, még több ismeret, s akkor majd jó középiskola, egyetem és egyenes az útja. Lehet. De boldog, életrevaló felnőtt ember, akkor lesz, ha gyermek korában hagyták játszani boltosat, építőset, szaladgálósat.

Kérlek Kedves Pedagógusok, ne hagyjátok magatokat arról meggyőzni, hogy még egy kis gyakorlással majd jobban megy. Menjetek ki velük az udvarra és engedjétek őket játszani, utána jobban fog menni.

Kérlek Kedves Pedagógusok, ne azzal büntessük őket, hogy akkor nem játszhattok. Játszaniuk kell mindennap sokat. Kint és bent is. Igen, ki kell menni a levegőre, igen a napköziben is kell játszani, sokat.

Egyet a végére, ne csak a gyerekek játszanak, hanem néha játszunk mi is, hogy érezzük az önfeledt játék örömét.

Az eredeti cikk: http://wmn.hu/ugy/29117-ezeket-rontja-el-az-iskolarendszer-a-gyerekek-szerint

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: