„Ha fölgyújtjuk a gyermekben a vele született szikrát, azzal mindig olyan magaslatok felé nyitunk utat, amilyenekről álmodni sem mertünk volna. (Kristine Barnett)

Amikor megláttam az utolsó pontját a cikknek elkezdtem gondolkodni azon, hogy kudarc, kudarctűrés, kudarckezelés. Stop! Állj! Gondolkodjunk! Milyen nehéz lehet nap, mint nap azzal szembesülni, hogy valamit nem tudok megcsinálni? Nap, mint nap azzal szembesülni, hogy azok között vagyok, akik nem annyira ügyesek (na, ezt azért észreveszi a gyerek, akárhogy csinálod)?  Egy olyan közösségben létezni, ahol mindig mindenki jobb nálam. Nyilván a kezdeti lelkesedéshullámok után, az egésztől elmegy a kedve, s már nem lesz kedve, s már nem csinálja, vagy csak odaveti, legyünk túl rajta.

Dr. Gyurkó Szilvia: Ezeket rontja el az iskolarendszer- a gyerekek szerint cikkének következő része, s az én gondolataim, elmélkedéseim pontonként.

  1. A gyerekek úgy látják, hogy az iskola nem tanítja meg őket kudarcot kezelni és örülni sem

Milyen igaz! Az iskolák döntő többsége egyéni teljesítményeket értékel, és azt is úgy, hogy alapvetően azt méri, mi az, amit a gyerek nem tud, és nem azt, amit igen. A fejlődést nem korábbi önmagához méri, hanem egy általános elképzelt, laboratóriumi, „gyerek-mintapéldányhoz”. Így viszont nagyon nehéz kezelni mind a sikert, mind pedig a sikertelenséget. Ráadásul gyakran látni, hogy az iskolában sikeres gyerekek (akik betartják a szabályokat, megfelelnek az elvárásoknak, kerülik a szabad gondolatokat és nem kíváncsiak), később az életben nehezebben boldogulnak, mint azok az osztálytársaik, akikkel „folyton csak a baj volt”.

A reális önértékelés, reális értékelés, öröm, kudarc. Kezdjük annál a pontnál, hogy ahhoz, hogy reálisan tudjuk értékelni a gyerekeket, legyünk tisztában a gyerek képességeivel, tudásával. Sőt én azt mondom dobjuk ki a szemétbe az egész jegyekkel, osztályzatokkal való értékelést, s értékeljük a gyerekeket úgy, hogy abban az van benne, amit a gyerek valójában csinál, tud. A gyermek jegye fizikából elégséges. Miért? Mert egyébként sose figyel oda, amikor odafigyel véletlenül, abból megírja ketteseket. VAGY Probléma van az emlékezetével, diszkalkuliás, tanulni is nehezen tanul, de kőkemény munkát fektetett abba az elégségesbe. VAGY Nagyon értelmes, kisujjából ki tudná rázni, de lusta nem figyel oda, sosem készít házi feladatot. S sorolhatnám, hogy miért is lehet egy gyerek elégséges fizikából. Szerintem nem ugyanaz és nem is ugyanúgy kell tekinteni rá. S akkor itt halkan, suttogva megjegyzem azt is, hogy arról nem is beszélve, hogy „aki csendben van, nem rendetlenkedik és leírja az órai anyagot” annak meg van a kettese; ha mélyen magunkba nézünk ez sajnos most is így működik.

e65b6894

Szóval, ha engem kérdeznek szöveges értékelés legyen, még akkor is, ha minden tanító, arra hivatkozik, hogy a szülők azt kérdezik ez milyen jegy. S aztán persze, amikor problémás a gyerek, akkor hirtelen jön mindenki, hogy de most milyen jegyet adjak, mert mindent megtesz, s tulajdonképpen ez ötös lehetne, de hát a tudása meg nem ötös. Szóval jobb lenne a szöveges.

Reális értékeléshez szerintem fontos, hogy az értékelés a reális mellett támogató legyen. Támogassa a továbblépést. Kellenek a pozitív visszajelzések, anélkül nem fog akarni még többet. Ha nem lel abban örömet, amivel küzd, mert nem sikerül egy idő után otthagyja. Én itt nemcsak a tanári dicséretre gondolok, hanem más jellegű pozitív, támogató visszacsatolásra. Nekem például sokat segít, az is, ha a Szókeresőben 40% felett teljesítek, s akkor rágyúrok a következőre, s hajt tovább, hogy játsszam. De pozitív visszajelzést adhat, hogy szépen írtam meg valamit vagy megdicsérik a harisnyámat (tuti másnap is harisnyát veszek), s nem is beszélve arról, hogy milyen boldog vagyok fogyókúrázás közben, egy „olyan, mintha” kezdetű mondattól. Az is örömmel tud eltölteni, ha teljesítem a kitűzött célt, szinte biztosan továbbmegyek a következő szintre. Kiderül, hogy ebben a gamification dologban még is csak van valami. S persze az is igaz, hogy egy-egy nagy pofára esés, nagy hibázás is hajthat belülről, hogy márpedig bebizonyítom, megmutatom. Talán itt fontos, hogy a bukás adhat erőt, de a folyamatos negatív minősítés, alázás, lerombolja az önértékelést. Mindehhez, hogy tudjam pozitívan értékelni az elért eredményeket, elengedhetetlen, hogy reálisan lássam önmagam.

papirrepulok

Reálisan látni önmagam sem könnyű. Miben vagyok jó, miben vagyok kevésbé jó, miben vagyok teljesen béna. Látni magam nagyon fontos. Én viszont azt látom, hogy a gyerekek többsége nem látja önmagát, nem reálisan értékeli azokat a dolgokat, amiket elér. Gyakran túlértékeli önmagát, s gyakran meg alul, sőt nagyon alul értékeli. Ahhoz, hogy lássam magam szerintem nagyon fontos azt a szemléletet megtanulni, pedagógusként is, hogy az a fontos, amit tudsz, nem az, amit nem.  Nehéz az agyunkat erre átállítani, hiszen mi magunk nem ebben nőttünk fel.

Szerintem az az egyik legfontosabb feladatunk, hogy találjunk egy olyan területet, ami begyújtja a tüzet, amit nagyon jól tud, s ha azt meg is tudja mutatni, kap róla visszacsatolást, szépen elkezd a többi terület is fejlődni. Sose felejtem el, amikor az egyik hetedikes nagylányt (nagyjából mindenből bukásra álló gyereket) megkértük, hogy tanítson táncot a kicsiknek. Nagyon ügyes is volt, s ahogyan a hetek során haladtak a táncban előre, kapta a pozitív visszajelzéseket, elkezdett sikeres lenni valamiben, a többi területen is elkezdett fejlődni. Csodát nyilván nem vártunk, de elkezdtek javulni a tanulmányi eredményei, s az iskolai viselkedése is. Erre szerintem nagyon sok példa van, amikor talál valamit, amiben jó, az ad annyi töltést, hogy szárnyalni kezdjen. De azért ezzel mi is vagyunk, nem? Ha valami jó és flow van, akkor szárnyalunk a többi területen is. Akkor biztosan kicsit nagyobb kedvem van ahhoz is, amiben béna vagyok. S ha már egyszer többször ülök le gyakorolni, már eggyel jobban fog menni. Ha el tudjuk érni, hogy örömét leje valamiben, akkor nyert ügyünk van…

S az egyik kedvenc idézetem pont ide illik, s amit az idézet hátteréről tudni érdemes:

Jake Barnett-ről 2 évesen azt diagnosztizálták, hogy autista és talán még a cipőjét sem fogja bekötni. A fiúnak az IQ-ja magasabb, mint Eisteinné. 12 évesen már fizetésért végzett kvantumfizikai kutatásokat, a kutatásai olyan területeket feszegetnek, ami nagyon esélyes egy Nobel díjra. Az édesanyja kivette az iskolai rendszerből, mert azt érezte, hogy visszafejlődik a gyereke, s hogy minden fejlesztésen, foglalkozáson azzal szembesül, amit nem tud. Otthon tanította, hamar rájöttek, hogy a csillagászaton keresztül a legkönnyebb őt elérni. Egészen fiatalon egyetemi órákra járt, s többet tudott az ott lévő diákoknál.
S az anyuka nagyon fontos mondatai:

„Ha fölgyújtjuk a gyermekben a vele született szikrát, azzal mindig olyan magaslatok felé nyitunk utat, amilyenekről álmodni sem mertünk volna.

Nehéz abban bíznunk, hogy a gyermekünk megtalálja a saját útját, kivált akkor, ja szakemberek naponta azt mondják nekünk, hogy a gyerekeknek merev skatulyákba kell beilleszkedniük. Mindannyian a tőlünk telhető legjobb lehetőséget szeretnénk nyújtani csemetéinknek, ezért ártalmasnak érezzük, ha nem lökdössük őket a „helyes” irányba. Ha ünnepeljük gyermekeink szenvedélyeit ahelyett, hogy másfelé terelnénk azokat, különösen abban az esetben, ha ezek a szenvedélyek nem igazodnak szépen a jövőbeni siker receptjéhez, akkor érezhetjük, mintha sziklaszirtről rugaszkodnánk el. Én biztosan így éreztem magamat. De ez a vakhit szükséges ahhoz, hogy a gyerekeink szárnyra keljenek.

Ha ilyen valószínűtlen magaslatokra emelkedhet az a gyermek, akiről egyáltalán nem gondolták, hogy beszélni fog, olvasni fog, képzeljük el, mit érhetnek el az efféle kihívásokkal nem küzdő gyermekek, és milyen messzire röpülhetnek, ha szárnybontogatásra bátorítjuk őket – túl minden láthatáron, túl legmerészebb várakozásainkon.”

Kristine Barnett: A szikra

Az eredeti cikk: http://wmn.hu/ugy/29117-ezeket-rontja-el-az-iskolarendszer-a-gyerekek-szerint

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: