Lemorzsolódás….

Olyan most írni, mint amikor visszatérsz egy hosszú utazásból. 10 napig arról írtam, amit egy cikkben olvastam és megpróbáltam reggelente elrágódni ezeken a problémákon, kisebb-nagyobb sikerrel. De már végigcsináltam valamit az évben!!!!

Így, hogy most visszatérő lettem kicsit furcsa is, hogy annyi minden kavarog a fejemben, hogy mit is írjak, mit is írjak.

Voltam a héten egy tájékoztató értekezleten a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók statisztikájáról. Szerintem eleve jól hangzó egy program és már a címe is annyira csábító volt, hogy rögtön lecsaptam rá, csak engem küldjetek. De hát nincs mit ezekkel tenni, el kell menni. Persze szerintem a leírásból meg lehet csinálni a statisztikát, nem olyan nagy cucc, de három dologért érdemes részt venni egy ilyen központi tájékoztatón. Egyrészt azért, mert ilyenkor találkozok rég nem látott ismerősökkel, akivel rötyögünk egy jót. Másrészt nyilván, ha csak a számítógép másik végén ülök és töltöm ki a táblázatokat, kevésbé értem, hogy miért is csinálom ezt, s ezeken legalább valami “értelmet” tudok kapni. Harmadrészt, imádom a kérdés-válasz részt, mert azok viccesek, a kérdések és válaszadók egyaránt.

iskolaelhagyas-550x

Na, ez pontosan így zajlott most is, azzal a különbséggel, hogy ez az egész lemorzsolódás történet alapvetően jó, figyeljünk oda a veszélyeztetett gyerekekre és lássunk bármi adatot róluk, s foglalkozzunk velük. Ne tűnjenek el a rendszerben és ezek a „fránya” pedagógusok kerüljenek képbe, hogy kik a veszélyeztettek, s tegyenek is valamit annak érdekében, hogy ne legyenek azok. De a pici problémáim mindig meg vannak, ami miatt az a csodálatos alma mérgezett lesz.

Az a gyerek lesz lemorzsolódással veszélyeztetett

„akinek az adott tanévben a tanulmányi átlageredménye közepes teljesítmény alatti vagy a megelőző tanévi átlageredményéhez képest legalább 1,1 mértékű romlást mutat, és esetében komplex, rendszerszintű pedagógiai intézkedések alkalmazása válik szükségessé”

Ami nekem most ebben a pillanatban problémám, hogy megint az olló fog nyílni a híres-neves iskolák és azok között az intézmények között, akik hatalmas pedagógiai értéket tesznek bele, de a gyerekek, ha a maximumot is hozzák ki magukból, akkor is belecsúsznak a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók közé. S persze, ezek az adatok nyilvánosak, s a szülő megint csak legkevésbé fogja a helyi körzetes iskoláját választani, hiszen ott több ilyen gyerek is lesz. Tudom, mondhatja egy iskola, hogy lám-lám, mi ennyi gyereket mentettünk meg a lemorzsolódástól, de sajnos nagyon sok szülőnél az előző számadat dönt és nem az a munka, ami az iskolában folyik.

Aztán persze ott vannak a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek, akik aztán végig ebben a bugyorban maradnak, s ha fene fenét eszik is, akkor is ott maradnak, hiába van 2 korrepetálása egy héten vagy külön fejlesztője.

Aztán ott van az időpont kérdése is. Miért is a június 30. a határidő, amikor augusztusig tart a  tanév? A pótvizsgázó tanulókkal mi is a helyzet? Ők beletartoznak, de tulajdonképpen nem, mert átmegy. De tulajdonképpen igen, mert veszélyeztetett, hiszen megbukott. S erre a kérdésre az a válasz, hogy a nyári felkészülés az igazából már nem az intézmény döntése, nem az intézmény dolgozik vele, hanem a szülő és a diák; ezért nem baj a júniusi adat, még akkor sem ha nem mutat reális képet.

Természetesen ehhez nem elég a számadatokat leadni, hanem mindenféle intézkedéseket kell tennie az intézménynek, ha van ilyen gyermeke. Amit egyenlőre, még nem kérnek számon, de attól félek, eljön ez az idő.

crocoos_abra_javitott-588x407

A kérdéses szekció, most is izgalmas volt, egyébként ez a kedvenc részem, mert ilyenkor a száraz tájékoztatás mellett, valahol megjelenik az ember, az előadók egyénisége, embersége. Csak figyelek és figyelem őket, hogy hogyan reagálnak, ki veszi a kezébe a mikrofont, ki szólal meg és hogyan, kit lehet kihozni a sodrából és miért. S itt derülnek ki azok is, hogy ki mit gondol erről az egészről, s talán az is, hogy mi a célja.

Közben pedig folyamatosan azon jár az agyam, hogy az hogy lehetne csinálni, hogy ne az intézményt minősítsen egy ilyen adat, hanem a gyerek kerüljön a középpontba. S tulajdonképpen tudom is a megoldást, hogy hogyan lehetne, hogy ebből ne csak egy kipipált, jól van ezt is, meg azt is  csináltuk valamikor az évben, “fogjukráhogyazvolt” dolog legyen. A megoldás tulajdonképpen kézenfekvő, szociálpedagógusokat az iskolába. Ha ők ott lennének, akkor lenne, aki kifejezetten ezzel a problémával tudna foglalkozni, a gyerekekhez átfogó, komplex tervet készíteni, motorjának lenni, s azt ellenőrizni, szülővel kommunikálni. Ha csak 30 lemorzsolódással veszélyeztetettenként járna egy szociálpedagógus, már szuper eredményeket lehetne elérni. S tulajdonképpen valami ilyesmire is képződtek annak idején. (Persze most nem nagyon tudnak egy iskolában elhelyezkedni, mert nem „igazi” pedagógusok.)

Kicsit bosszankodva, kétnapi ventiláláson túl, kétségbeesve az új feladattól, túl lehetett azért élni, annak ellenére is, hogy éppen szuper, „tökjókávézóbandolgozni” napom volt. Utána, amikor egy forró csoki mellett ülve beszélgettem barátaimmal még nevetni is tudtunk az egészen, amikor elmeséltem a tájékoztatót, a reakciókat, a kérdéseket.

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: