Élménypedagógiai Szakmai Műhely

Pilisvörösváron még szeptemberben tartottunk képzést, elsősorban óvó néniknek, de több tanító néni is volt a képzésen. A történet szempontjából nem is ez a fontos, hanem hogy ez a kis közösség volt annyira erős, hogy létrehoztak egy szakmai műhelyt. Tegnap második foglalkozásunkat tartottuk ott, de valójában többféle programot is szerveznek a csoportnak. Márciusban például problémás gyerekekről Kulcsár Panni néni fog beszélni, decemberben kézműves foglalkozást tartottak.

Ennek kapcsán el is gondolkodtam, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy elinduljon egy ilyen civil alapon működő, nem felülről kezdeményezett együttműködés. Szerintem mindenképpen kell egy pillanat, amikor az a lelkes tíz ember, aki elköteleződik egy helyen van és megél egy pillanatot, lesz egy közös ügy. Ez általában a képzéseinken megfogalmazódik, hiszen az élménypedagógiai facilitátor „tananyag” átadásában sok-sok gyakorlat szerepel, aminek nyilván, még ha nem is ez a feldolgozás fókusza, de mégis van egy csapatépítő hatása. A képzés elején játszott ismerkedési játékok, a kommunikációra, az együttműködésre, problémamegoldásra épülő gyakorlatok maguk is megteremtik ezt, ha beszélünk a folyamatról, a hatékonysága lesz nagyobb. Szóval azt gondolom, hogy pont emiatt meg van az a közösen megélt pillanat, s általában nagyon lelkesen mondják a végén, hogy milyen jó lenne, ha így együtt lenne még, csináljunk együtt egy következő képzést, lelkesen készítenek email cím listát is.

15094324_1148767655178113_8959070325991755500_n

De ez nem elég…..

Kell hozzá egy ember, aki a 10 elkötelezett közül is kilóg, s van rendezvényszervezői vénája, ismeretsége, hogy az első alkalmat létrehozza. S be tudjon hívni új embereket is.

De ez még nem elég…

Szerintem szükséges az hozzá, hogy az első alkalom szakmailag is értékes legyen, valami olyannal menjenek haza, amitől azt érzi, hogy kaptam annyit, hogy a következő alkalommal is van kedvem elmenni. A vita arról, hogy hogyan működjünk ráér, csináljuk azt, amiért itt vagyunk. Ezek voltunk mi, s megpróbáltunk olyan élménypedagógiai alkalmat létrehozni, amelyben van egy-két azonnal kipróbálható energetizáló játék és 1-1 nagyobb lélegzetű gyakorlat is.

De ez még mindig nem elég…

Táplálni kell a közös ügyet, amiért ott vagyunk. S lennie kell hosszabb távú céloknak is. Kitűzött képzés időpontok, pedagógusokat érdeklő programok, előadások, játékos délutánok.

15032060_1148767748511437_1556269629828310944_n

De ez még mindig nem annyira elég…

A dolognak nyitott kell lennie, be kell engednie másokat. Nem lehet, hogy a 10 elkötelezett ember ül és durcás arccal azt nézik, hogy ők miért jöttek ide, hiszen mi kezdtük ezt. Csak akkor lehet egy igazi civil kezdeményezés, ha a csoport nyitott arra, hogy beengedjen másokat és akkor fog fennmaradni, ha folyamatosan is érkeznek mások, mondhatjuk úgy van utánpótlás.

Hát egy ilyen kezdeményezésnek vagyok a részese, izgalmas délutánnal, ami számomra is inspiratív volt. Egy olyan délután, amikor elő veszem kis zsebemből a kreativitásom, a szakmaiságom, az energikusságom, mindezt megduplázom és kitalálunk új játékokat, módszereket, amivel egy-egy élménypedagógiai fogalmat sajátélményen keresztül megélve átbeszélünk.

Gratulálok Hajni! Éljen a Pilisvörösvári Élménypedagógiai Csoport!

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: