Olajat kapott a rozsdás gépezet

Két napja egy kiválasztásos, trénerképzésen vagyok. Ami tulajdonképpen egy közös munka, de valójában egy kiválasztás, hogy szeretnének-e veled dolgozni a jövőben hosszú távon. Először furcsán érintett a helyzet, hogy ez ilyen, miközben én már azt gondoltam, hogy ezen már túl vagyunk (a kiválasztáson), de hát ha így alakult, akkor így alakult.

Érdekes, mert valahogy úgy érzem az agyammal, hogy feszengeni kellene, na de közben még sem teszem. Azt élem meg, hogy egy alkotó, kreatív közösségben vagyok, amiből most én az összes tanulást, amit lehet összeszedem. Azért vagyok itt, mert fel akarok töltődni. Mert végre nem az iskolai verkliben vagyok, s napról-napra egyre jobban kőbe vésődik az a gondolatomat, hogy erre nekem szükségem van, hogy nem tudnám az igazgató-helyettesi munkám csinálni, ha ezek nem lennének. Nekem ez a 3 napos wellness, vagy az itthon ülök és olvasok nap. Kapok annyit, ami tovább hajt, s ez így van akkor is, ha én tartom azt a képzést, s picit fáradtabb leszek.

ingranaggi-ruggine-189886

Persze lehet az is részese a nem befeszülésemnek (pedig szoktam ilyenkor), hogy nem indítottam a legrózsásabban a „karrieremet”, s valahol magamban feladtam, hogy innen vezethet felfelé az utam. Kezdjük azzal, hogy előző nap el kellett küldeni valami jelentkezési lapot, amiben csupán csak egy részt nem töltöttem ki, emiatt négyszer telefonáltak rám. Aztán másnap reggel kiderült, hogy teljesen elnéztem a kezdés időpontját, persze magyarázhatnám a bizonyítványom, hogy az volt írva az első levélben, hogy 10-kor kezdünk, meg a másodikban, hogy 9-10 között adminisztrálunk, s ebből én azt gondoltam, hogy az a regisztráció és ráérek, de a tényen nem változtat, elkéstem. Így a második rossz pontot is felírhattam magamnak, a mindössze 40 perces késéssel. A harmadik black point akkor keletkezett, amikor beestem a terembe, letettem a cuccom, kinyílt az innivalóm teteje és kiborult az almalé a szőnyegre. Paff, s persze itt még nincs vége a mínuszoknak, mert amikor leültem eszembe jutott, hogy a telefonom bekapcsolva maradt, minden imát és fohászt elmondtam, hogy csak most, csak most ne hívjon senki. Nem így lett (mondjuk így nem felejtette el a tréner elmondani a mobiltelefon protokollt). S amikor már azt gondolod, hogy vége, na akkor jönnek neked a folyosón és borítod rá a kezedben lévő kávét az anyagra, amiből dolgozni kellene, természetesen saját magadra és a földre, amit valamelyik munkatárs töröl fel. Na ezek után elgondolkodtam, hogy felvenném-e magam…

S a pillanatnyi elmélkedés után, elengedtem a történetet. S így magamat tudom adni, s nem azon gondolkodom, hogy hogyan adjam a legjobb saját magam. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok idegesítő, de biztosan az vagyok nagyon sok helyzetben, de gyorsan mozog az elmém, aktív vagyok és fürdök abban, hogy végre, végre olajat kapott a rozsdás gépezet…

Írta: Kovács Nikoletta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: