Jelzés a gyerekről

Tegnap voltam egy szakmaközi megbeszélésen, ahol az iskolák és a gyámhivatal képviselői találkoztak. Elsősorban azért, mert néha azt érzetük, hogy a gyámhivatal nem veszi figyelembe a mi pedagógiai véleményünket, hosszú idő telik el, amíg a gyermek a megfelelő ellátást megkapja. Főleg ebben a kérdésben próbáltuk az álláspontokat, véleményeket közelíteni. Nyilván az egyik kérdés a saját iskolai jelzésünk, hogy mi, mint iskola, pedagógus a megfelelő tájékoztatás nyújtjuk-e az esetről vagy félelmünkből, empátiánkból, nem tudom minkből eredően elsimítunk, vagy szebbnek mutatjuk a problémákat. Nekem önmagammal kicsit olyan érzésem van, hogy amikor egy-egy gyerekről kell írnom, akkor valamiért nem tényszerűen fogalmazok, hanem szép körmondatokban megírom azt, amit látok. S amikor ezt így végig gondoltam azon kezdtem el morfondírozni, hogy lehet, hogy itt van a hiba. Sokkal tényszerűbben, ítéletek, minősítés, szerintemek nélkül kell leírnunk azt, amit észlelünk. Nem kell nekünk magyarázatokat kreálni, ítélkezni és minősíteni.

„A gyermek minden reggel elkésik az iskolából.”

vagy

„A szülő későn ébred fel, ezért a gyerek minden reggel elkésik az iskolából.”

Ugye mekkora különbség van a két mondat között. Ezért meg is fogalmaztam, hogy ha jelzést írunk, hagyatkozzunk a tényekre, az objektivitásra, s nem kell a világ legszebb, barokkos körmondatait leírnom, hiszen ez pont arról kell, hogy szóljon, amit látok, amit tapasztalok, nem arról, amiről azt gondolom, hogy úgy lehet. Ezekről a jelzésekről a szülő értesül, s a ténnyel nem lehet vitatkozni a szakemberek előtt sem.

gyerekek-074

Pont a jelzések kapcsán a legnehezebb kérdés, amit megpróbáltunk körbejárni, hogy mi is a teendő, hogyan jelezzünk a rendszer felé, ha azt látjuk, hogy a gyermeken kék-zöld foltok vannak és nem az előző nap szerezte a játszótéren, s ez már nem először fordul elő.

Ha úgy elsőre végig gondolom, akkor habzó szájjal azt mondhatom, hogy azonnal jelenteni kell, látleletet kell vetetni, gyermekjóléti és gyámhivatal. Na és akkor nézzük csak mögé…

  • Egyrészt mindenképpen jeleznem kell, hogy a gyermeken kék-zöld foltok vannak, ezt a dolgot nem kell és nem szabad megkerülni.
  • Másrészt a gyermek azt mondta mondatok nem a legjobbak, hiszen ezekre hamar fény derül, s ennek következtében jól elagyabugyálhatják otthon, hogy miért mondott ilyet.
  • Harmadrészt vetessünk látleletet, de hogyan. Látleletet csak a törvényes képviselő vetethet, tehát szólni kellene a szülőnek, aki megint csak (főleg ha bántalmazó szülő) megveri a gyereket otthon.

Ergo marad a jelzés (telefonos, írásos, nyilván a súlyosságtól, gyakoriságtól függő) a szakemberek felé, tényszerűen, nem a feltételezéseinkkel, gyanúnkkal, hogy aztán ők tudjanak kapcsolatot teremteni a családdal… – DE EZ ELENGEDHETETLEN!!!!!

Írta: Kovács Nikoletta
Kép forrása:http://pozitivnap.hu/uploads/files/gyerekek-074.jpg

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: