Elsősök, mint gyöngyszemek

Hát jöjjön az Elsősök, mint gyöngyszemek sorozat….

1.

  • Miért hoztak le?
  • Mert bemutattam az osztálynak. (a középső ujját mutogatta)
  • De miért?
  • Mert kinevettek.
  • Miért nevettek ki?
  • Mert négykézláb mentem az osztályban.
  • Értem. S azt megmondod nekem, hogy miért négykézláb mentél, miért nem a két lábadon?
  • Hát….. hát…. mert akkor futottam volna (ugye futni meg a teremben nem lehet).

 

2.

Tegnap a Magyar Nemzet riporterei voltak nálam, amikor megérkezett a fotós, éppen ahogyan szokott lenni hirtelen zűrzavar, sok gyerek és felnőtt az irodámban. A negyedikesek, az ötödikesek éppen valamit akartak mondani, kerestek órarend, napló, s egyebek miatt, mindeközben próbáltam kávét főzni. Vártuk a riportert, közben lehoztak egy újabb elsőst (nagyon remélem, hogy front van két napja, mert ha nem, akkor…). Gondoltam én, hogy majd mutatom a legjobb formám és nyilván az iskolámról is a legjobbakat, mégiscsak egy újságtól jönnek.  Lehozták, kézen fogva, de eközben érkezett a riporter, egyszerre voltak az iroda ajtajában. A kisfiú összeszűkült szemmel nézett rám és mindenkire, vicsorgott, kapkodott a kezével és félelmetes hangon azt mondta, nagyon sokszor, hogy „Vérfarkas”. Próbáltam megnyugtatni, de csak kapkodott felém és összeszűkült szemmel vicsorgott rám, én pedig kicsit furcsán mosolyoghattam a riporterre, hogy „jó napot kívánok!” Szép antré egy interjúhoz.…  Elvittem az Arizona szobába, ahol megnyugodott.

oyster-pearl-100903-02

3.

Délután 3 óra körül még volt egy megbeszélésünk egy gyerek ügyében, bezártam az ajtót és kint ültünk a folyosón, a kanapén. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik tanító néni magyarázza a kisfiúnak, hogy de itt van Nico néni, valahol mindjárt megkeressük. A kisfiú sírt és hisztizett, de inkább sírt. Odamentem, a nyakamba ugrott és zokogott az ölembe.

  • De most miért sírsz?
  • Mert előbb lejöttem, hogy megírom veled az X-t, mert nem tudtam fönt megcsinálni, s te nem voltál itt.
  • De itt ültem a kanapén.
  • De nem láttalak, megijedtem, hogy nem vagy ott. S megígérted, hogy ma itt leszel.

Aztán hatalmas csomagolópapírra rajzoltunk X-ket, meg órarendbe kitöltöttük a Tudományos Dezső kutató munkarendjét (beikszeltük, mikor dolgozik), majd megírtuk a füzetbe is.

4.

Csakhogy keretes szerkezet legyen a reggeli kisfiú visszakerült, mert megvert valakit az osztályban, miközben a matek leckéjével kellett volna törődnie. így fél 4-kor két elsős ült az irodámban az egyik a földön X-ket varázsolt, a másik az asztalnál számolt, én pedig megpróbáltam két levelet megírni. Mint egy kis család.

Szépek az én napjaim…

Írta: Kovács Nikoletta
Kép forrása:http://www.livescience.com/images/i/000/047/908/original/oyster-pearl-100903-02.jpg?interpolation=lanczos-none&fit=inside%7C660:*
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: