Túlélésre játszanak

Az ötödikesekkel és János vitézzel eljutottunk a hajótöréses részig és gondoltam, hogy az lenne a legjobb, ha úgy is dupla óránk van, akkor játszunk egy hajótöréses vagy túléléses játékot. Túléléses lett, sivatagban repülő lezuhan, se a pilóta, se a navigátor nem éli túl, a gép kiégett, rádió nincs. 42 fok van, talajszinten 52 fok. A gép kiégése előtt 15 dolgot kimentettetek.

A kimentett tárgyak:

ezres csomag sótabletta; mágneses iránytű; könyv a sivatag ehető állatairól; töltött revolver; fejenként 3 liter víz; Eurázsia hegy- és vízrajzi térképe; 2 liter kecskeméti barackpálinka; piros-fehér ejtőernyő; sebkötöző készlet gézzel; műanyag esőkabát; svájci bicska; személyenként egy felsőkabát; elemlámpa; tenyérnyi zsebtükör; 4 db napszemüveg

A feladat első részét próbáltuk megoldani, s eldönteni, hogy mennek vagy maradnak. Fontos szabály volt, hogy a csoportnak együtt kell maradnia.  Eleve 15-n vannak, ebből csak 9-en voltak jelen (a többiek betegek). Hát a 9-ből négyen elsőre azt mondták, hogy kit érdekel a csoport, otthagyom őket, elviszek mindent, magam megyek, keresek segítséget. A következő helyen lesz egy Tesco, bemegyek veszek egy telefont és veszek mindent.

master-pro-survival-kit-contents-expanded

Amikor sikerült azt megértetni, hogy együtt kell maradni, akkor a legfontosabb az alapvető szükségletek ellátását tartották. Ha kaja van, akkor minden rendben. “Mivel van revolver, amivel tudunk állatot lőni, meg golyóstoll, amivel ugyancsak állatra tudunk vadászni, akkor túléljük. S amíg pálinka van, addig kibírjuk, azzal meg is van oldva a helyzet, leporolhatjuk a kezeinket és ezt meg is oldottuk.”

Nem jutottunk el teljesen a játék végére, de megdöbbentett az, hogy egyáltalán nem jutott eszükbe az, hogy őket bárki megmentheti, csak az, hogy ha van pálinka és kaja, akkor tulajdonképpen a helyzet meg van oldva, s nem kérünk segítséget. Volt olyan gyerek, aki azt mondta semmi esély, nem tudunk onnan kijutni, hátradőlt és nem foglalkozott vele a továbbiakban. S most, hogy ezt írom, ilyen is a csoport ebben a pillanatban, hozták a csoportnormáikat. A túlélésért küzdenek, s ezért is csak minimális dolgokat tesznek meg. Semmi reményük nincs, elviselik, ami történik velük, de nem tesznek azért, hogy együtt jobb legyen, de azért se nagyon, hogy nekik jobb legyen. Elviselik, hogy bemegyünk, rendet rakunk, irányítjuk őket, de ők, mint közösség, vagy gyerekek gyülekezete, nem kér segítséget, nem működik, nekik ez így jó. Ha ez van, akkor valahonnan máshonnan kell kezdenünk…. (Nem mintha most tudnám a megoldást..)

Na mégiscsak éljen János vitéz, s az élménypedagógia  – hátha rájövök valamire.

Írta: Kovács Nikoletta
Kép forrása: https://www.prosurvivalkit.com/assets/images/products/mpsk/master-pro-survival-kit-contents-expanded.jpg
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: