100 bejegyzés után, 101. közben

100 nap, 100 bejegyzés, ez volt a tegnapi szám. 101 napja írok blogot, ma van a 101. bejegyzés. Mire is jó ez az egész, gondolkodom el néha reggelente, amikor tudom, hogy eleve előbb kell kelnem, hogy meg tudjam írni indulás előtt. Minek? Nem tudom, de hiszek abban, hogy valamiért jött az ötlet, hogy ezt csináljam, s az biztosan azért van, mert erre van most éppen szükségem. Hiszen miért nem találtam ki ezt 10 éve… Na jó azt azért valljuk be, hogy pici rásegítés is volt, s noszogattak engem abban, hogy írjak, Szandinak több órai meleg vizes áztatós órájába került Egerszalókon, hogy írjak. Végül a könyv javaslatot elvetettem, ma is ezt tenném, de a blog megmaradt. A többi vállalás már az enyém volt.

blogger

Aki szokott bejegyzéseket írni, az tudja, hogy mit jelent nap, mint nap írni. S hát hihetetlen, de este, napközben nem megy, sőt az sem megy, hogy na majd előre megírok valamit és akkor nem kell. Nem megy, csak úgy tudom, hogy reggel felkelek, kávé, az ágyban, párna a falnak támasztva, laptop az ölembe és várom IHLET-et. 90%-ban meglátogat engem, s akkor ketten, egymás kezét fogva megírjuk azt a posztot, aztán néha ő elkórincál és egyedül maradok, olyankor sokkal nehezebb. Egyébként jóban vagyunk Ihlettel, mert inspirálom őt, rengeteg minden történik velem, sok minden foglalkoztat, így nincs olyan nehéz dolga velem, vagy legalább is én ezt gondolom, mert sose beszélgettünk még erről. Néha elszokott menni, kicsit megsértődni, ez általában olyankor van, amikor pihenősebb napom van és mondjuk csak filmet nézek vagy olvasok (na de ezek kellenek, mert ilyenkor rakom magam töltőre egy kicsit).

Ami viszont egészen érdekes és sosem gondoltam volna, hogy mekkora önfelfedezéssel jár egy ilyen munka. Ülsz nap, mint nap és magadba turkálsz, néha egészen mélyre kell lenyúlnod ahhoz, hogy meg tudj írni egy posztot. Lenyúlni, hogy megtaláld az érzéseidet, gondolataidat, kötődéseidet egy-egy témához. Aztán persze döbbenten nézel, hogy ezt tényleg én vetettem most papírra (billentyűzetre)…

S hát Kedves, Drága Olvasók! – Köszönöm, hogy velem vagytok reggelente. Osztjátok, lájkoljátok, posztoljátok, kommentelitek. Nekem nagyon sokat jelent, s hát ha kecsegtető, ha nem még 264 hátra van….

Írta: Kovács Nikoletta
Kép forrása:
 https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/79/US_101.svg/750px-US_101.svg.png
http://kicsiarakas.cafeblog.hu/files/2015/03/blogger.jpg

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: