Pici kreativitás, pici motiváció a kiégés ellen

Egyrészt köszönöm a jobbító varázslatokat mára már sokkal jobban vagyok, már tegnapra is, de ma meg szinte kicsattanok. Mondjuk a kávé íze még rejtélyes…

Tegnap egész nap az internetet bújtam, mondjuk ez egyáltalán nem meglepő, szoktam ilyet csinálni. De újra rám tört az érzés, a csinálhatnék, hogy gyártsunk a suliban tanulást segítő eszközt. Annyira kedvem támadt ehhez a gondolathoz, hogy nyakig belemerültem.

kreativitas

S persze miközben keresgettem, bújtam a pinterestet, meg a facebookot, azon gondolkodtam miért is kezdtem el ezt erőltetni. s talán azért mert én is elfáradtam, néha kezd alább hagyni a „hej de nagy” motiváltságom, s akkor az apró kicsi kreatívbombák felvillanyoznak. De nemcsak az enyém hagy alább, hanem azt látom, hogy többünké. Elég sok helyen megfordulok és beszélgetek pedagógusokkal, vagy iskolákban dolgozókkal és mindenki ezt panaszolja. Már nincs kedvem hozzá, unom, kiégtem, csak menjünk már haza a suliból. De miért? Ahogy beszélgettünk erről az a válasz jött, mert több dolgom van.

Nagyon lazán megkérdeztem, hogy elmondja nekem miben?

Mert abban nem vagyok biztos, hogy ma több adminisztrációnk lenne, mint 10 éve volt, leszámítva a portfóliót. Vagy persze most több órát kell megtartani, de régen szerintem többe helyettesítettünk önszántunkból, mer az pénzt jelentett vagy többet maradtunk bent és csináltunk plusz programot az év végi jutalom reményében. S ráadásul neki még minden plusz feladat miatt most órakedvezmények járnak, tehát nem horribilis óraszámban tanít.

burnout_450-630x300

Akkor miben? – s mindezt teljes kíváncsisággal kérdezem, mert érzem ezt és tudom is és nem tudok rá magyarázatot.

S nagyon érdekesen azt mondta, mert sokkal több dolgom van a gyerekekkel. Sokkal többet kell velük lenni, törődni, elmagyarázni, utánuk menni. Ha ez, akkor mégiscsak itt van az a generációs változás, hogy „mások”, mint mi és abban a korszakban vagyunk, mint amikor kapunk egy hiper-szuper új telefont és megnövekszik a használati időnk, mert nem tudjuk még, hogyan kell használni? S most ekkora a szakadék? Hogy ez akkora energiánkba kerül, hogy megérezzük? Ez azért elég érdekes gondolat, nem?

S persze van ebben más is és nem lehet egy dologra ráhúzni, ezért van, de abban én látok valamit, hogy mintha most tovább tartana a kulcs megtalálása a kár a tanításban, akár a mindennapokban. A gyerekek felelősségvállalása, az együttműködése, az emlékezete (mit hagynak otthon és hányszor kel szólnunk), a kommunikációja, a tisztelet fogalma más lett. S nekünk kell most ehhez valahogyan alkalmazkodnunk, mint az új telefonhoz, csak nincs a kezünkben a használati utasítás, s próbálgatjuk, van olyan, akinek jobban megy (általában azoknak, akik korosztályban közelebb is állnak) van olyan, aki meg nem akkor sem használja azt az új telefont, a régi neki bevált. Mi meg állunk és próbálkozunk az újjal, hátha egyszer műkszik majd.

Na jó, ez egy újabb feladat, hogy kicsit vessük bele magunkat a Z meg Alfa generációs kutatásokba, de én visszatérek a pici kreativitás, pici motivációhoz, s tartunk egy eszközkészítő délutánt.

Írta: Kovács Nikoletta 

 

Kép forrása:
http://kovagopal.hu/wp-content/uploads/2015/11/burnout_450-630×300.jpg,
http://globalisvilag.com/wp-content/uploads/2016/08/kreativit%C3%A1s.jpg

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: