Vajon tátikázom vagy énekelek?

Mindenki – Oscar díj- Pedagógus Klub- Réz András

Ezek a hívószavak a tegnap estéhez. Csak megköszönni tudom az elmélkedést, a gondolatokat, s meg is fogalmazódott bennem, hogy nem azért jó filmklubba járni, mert milyen filmeket nézünk meg, hanem azért mert beszélünk róla. A tegnap estében nem az volt a fantasztikus, hogy ott volt Réz András (na jó, az is az volt), hanem az, hogy beszéltünk egy filmről, érzésekről, gondolatokról, hatalomról, pedagógus személyiségről, az ének tanításról. Mert, amikor itthon megnéztem nagy hatással volt rám, de nem kezdtem el elemezgetni, vagy nem futtattam úgy végig gondolatokat, mint ahogyan tegnap tettem.

Maradtak azért bennem kérdések, gondolatok, s szétcincálni valók. Egyértelmű álaszok nincsenek, csak dilemmák. S inkább megosztom, ami bennem van és nem a megmondja akarok lenni annak, hogy ez hogyan van. Mindig is utáltam azt a fajta megközelítést, hogy itt a költő arra gondolt. Honnan tudjuk? Megkérdeztük? Azt tudhatom, hogy rám milyen hatással van, vagy milyen gondlatot indít el bennem. Szóval a Mindenki, a tegnapi beszélgetés (hála Kinga) milyen gondolatokat indított el bennem.

Miről szól ez a film?

Hát kinek miről.

Nekem?

Nekem a hatalomról.

A hatalomról, a vezetésről (s az sem véletlen, hogy engem ez érintett meg leginkább), a vezetésről, aki azt mondja, mindenkinek benne kell lenni. Mindenkit be kell venni. Lehet, nyomás alatt van Erika néni, mindenkinek benne kell lenni, egyébként miért is töltené fel tátikázó gyerekekkel az énekkart. S a hatalom kiszolgálása érdekében Erika néni megalázó helyzetbe hoz gyerekeket. Erika néni gonosz? Szerintem nem, csak kiszolgálja azt a rendszert, amiben él, egy jó katona, akinek azt mondták, hogy mindenki járhat a kórusba, aki szeret énekelni, ez igazgató úr alapelve. Hiszen ez mindenkinek jó lesz, nem mindegy, hogy hogyan?

oscar-shortlistben-a-mindenki

A hatalom, a pedagógus kezében lévő hatalom. Nemcsak Erika néni hatalma, hanem mindenkié, s ahogyan a rendszert kiszolgálja felnőtt, gyerek egyaránt.  Csak emlékezzünk vissza az első igazán osztályjelenetre.

A kiskatonák ellenőriznek, árgus, már-már félelmetes szemekkel nézik, ki rendetlenkedik, s aztán felírják Zsófit, háromszor, pedig csak megigazította az ingujját. Megfélemlítés, ha bejön a tanár, észreveszi, le fogja cseszni, majd megtanulja kisasszony, hogy még véletlenül se húzzon velünk ujjat.

Az is sokat mond, ahogyan a kislány odaszól: „Ott hátul a beszélgetést fejezzétek be.” Szép minta, amit csak és kizárólag a körülöttük lévő pedagógus mintatárból szedhetnek. Nem a mondat jelentésével, hanem az ahogynak van a jelentősége.

Bejön a tanárnő, aki letörli a táblát. Miért? Miért nem nézi meg kit írtak fel? Miért hagyja figyelmen kívül a heteseket? Letörli ezzel semmivé téve azt a munkát, amit ő alakított vagy a rendszer alakított ki maga körül. Jó, mert nincs ott, de pont nem érdekelte az, ami előtte történt.

Jutka néni, a tanárnő, akinek a tananyag fontos. Jön egy új gyerek és a bemutatáson kívül nem foglalkozik vele az osztályfőnök. Elkezdi a tananyagot. Őt így hívják, s a 42. oldalon nyissátok ki a környezetismeret tankönyvet.

mindenki_screenshot_20161206200925_1_original

S akkor közben elkezdődik az osztály rejtett, színfalak mögött zajló élete. Röpködnek a levelek, piszkálják egymást, a tanárnő oda sem figyelve ír rendületlenül a táblára. Majd egy csattanást hall, s Tomi, akinek az óra elején is felkerült a neve kikerül egy már bevett „ötpercesre” a folyosóra (nem ártatlan, de nem ő ütött), Lizának elég annyit mondani, hogy: – „Nem én voltam!” A népszerű és tehetséges Liza, na ő, ő biztosan nem lehetett. Beskatulyázás?

S ez csak egy jelent, bár számomra az egyik legmeghatározóbb. Ebben a rendszerben egy Erika néni simán elfér, sajnos. Nem akarom felmenteni, de a helyzet ebben a rendszerben ez. Meg kell felelni. Csendes, békés iskola, ahol az énekkar fesztivál díjas, nagyon híres és bárki bekerülhet, aki szeret énekelni. Ez pedig csak úgy lehet, ha megtiprunk embereket.

Az én kérdéseim az, hogy ez változott-e valamit? Ma máshogyan van-e? Most is ekkora hatással vagyunk vezetőként? Mernek nekem nemet mondani vagy van egy csomó tátikázó gyerekünk az iskolában? Vajon én hatalmi rendszert működtetek? Vajon vagyok-e én egy Erika néni vagy adott esetben Jutka néni? Vajon én magam hatalmi rendszer része vagyok?

Vajon én tátikázom vagy énekelek?

Írta: Kovács Nikoletta
Kép   forrása:
http://m.cdn.blog.hu/ko/kotoszo/image/mindenki2.jpg,
http://www.filmtett.ro/thumb/cropped/1600×900/hir_5400/oscar-shortlistben-a-mindenki.jpg,
https://i.cdn29.hu/apix_collect/1612/mindenki/mindenki_screenshot_20161206200925_1_original.jpg

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: