Ramazuris Nap

A hét egyik legramazurisabb napján túl vagyunk. Innen már csak néhány karcsapás a vasárnapi színházig. A Nőnapi Portya szuperül sikerült, a gyerekek érdeklődve szaladgáltak, s keresték milyen lehetett Teréz Anya ruhája vagy kik voltak Agatha Christie nyomozói. Félszemmel persze mindig a nyílt napos szülőkön volt a szemem, az iskola két különböző pontján a Mosolyfestők és a Pepsi festett ezerrel. Jöttek az apró kedvességek a csemetéktől, s a kollégámtól, aki igazán csodálja a Nőket, de minket, (s ebben engem is megemlítve) nagyon.

Ezt a jó, egyébként feszített tempóban zajló napot csak néhány dolog zavarta meg, néhány apróság, ami persze hirtelen felállított az asztaltól, s a vezető kollégáim joggal gondolhatják azt, hogy nem tudok a seggemen megülni, de az felülírt mindent.

Nagyon vitattuk éppen az önértékelési rendszer rejtelmeit, amikor megállt a nyitott irodám ajtaja előtt a pedasszisztens, s azt mondta nem találjuk A.-t. A. egy elsős kisfiú, aki értelmes, okos, de mostanában dühösebb a világra, osztálytársaira, mint eddig, kissé kiszámíthatatlan is, tehát alapvetően belefért a róla alkotott képbe, hogy eltűnik. Felpattantam, kirohantam, mozgósítottam a lyukas órás felnőtteket: kicsi, értelmes tekintetű, barna, kisfiút keressenek. Hát tű a szénakazalban. 20 percet kerestük, kint, bent, fent lent és mellett, amikor valaki újra megnézte a wc-t és az ajtó mögött megtalálta, nyilván, aki előtte volt nem találta. Mellékszálként, természetesen a keresés közben bementünk az órákra, persze a bemutató órára is (Milyen jól hangozhatott, hogy nincs itt egy elsős kisfiú, mert éppen nem találjuk?). Már éppen hívtam volna a szülőket, amikor fentről érkeztek a hangok, láncban: Megvan- megvan-megvan. Vettem egy nagy levegőt, lehoztam a kisfiút, hogy most már aztán mondja el, hogy miért is és egyébként is, én is elmondjam ez mennyire rossz volt nekünk.  Mondtam is neki szomorúan, hogy nagyon megijesztett minket és már azt gondoltuk, hogy kiment az épületből. Ő értetlenül bámult rám:

  • De hát nem mehettem volna ki, benti cipő van rajtam!

hide and seek

Majd kis idő múlva arra is rátértünk, hogy ugye nem verekszünk, mert ez az egész abból indult ki, hogy összeverekedett valakivel és egy kisfiú szétszedte őket, s megmondta a tanár néninek, aminek következtében ő büntibe került. Minden erőmet bevetettem és kértem, hogy ne verekedjen többet, így nem lehet ezeket megoldani. Kértem, hogy ígérje meg, hogy nem fog verekedni többet. Nagyon határozottan visszaválaszolt:

  • Én ezt neked nem tudom megígérni. Mert valamikor olyan dühös leszek, hogy nem tudom betartani!

S amikor ez lezajlott, visszaültem a vezetőtársak közé és bogarásztuk tovább az önértékelést. Nem telet el 10 perc, s megjelent egy másik tanárnő, hogy eltűnt egy másik elsős. Beengedte pisilni és nem ment vissza. Újra fel, újra rohan, de kiderült 1-2 percen belül, hogy csak elkerülték egymást. Miközben álltam kint a játszótéren jött egy harmadik kisfiú:

  • Kakilni kell!

Itt volt az a pont, amikor éreztem, hogy jobb, ha elkísérem és rábízom a pedasszisztensre. Aznapra elég volt az “elveszett elsősök” napjából.

Írta: Kovács Nikoletta
Kép forrása: https://81dbbnqdih-flywheel.netdna-ssl.com/wp-content/uploads/2012/07/hiding-GU-930×617.jpg,
 https://www.google.hu/search?espv=2&biw=1366&bih=589&tbm=isch&q=hide+and+seek&sa=X&ved=0ahUKEwiolemexsjSAhWKiiwKHayIDhwQhyYIHA#imgrc=6oNjj6hgsomS5M:
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: