Történetírós

Feleltetős, kicsit beszámoltatós, kicsit következő témára felkészülő órát tartottunk tegnap irodalomból. Vegyesen, ki ezt, ki azt csinált. Volt olyan, aki még utolsó simításokat a János vitéz füzetén, volt olyan, aki a könyvtárba ment le az új olvasmányáért, volt olyan, aki közben János vitéz olvasásból felelt mellettem, volt olyan, aki már az új könyvet olvasni kezdte, de mellette volt egy feladat, amit meg kellett oldani.

Meggyőződésem, hogy rengeteget kell írniuk önállóan, hogy gondolkodjanak, hogy használják a fantáziájukat. Így komoly idő és energia ráfordítással dolgozunk azon, hogy ez megtörténjen. Egy egész János vitéz füzet, s az olvasmánnyal is valami hasonló fog történni, már meg van az ötlet…Így írtak tegnap is. Kapott mindenki egy DIXIT kártyát és történetet kellett farigcsálni hozzá.

Jajj, hát nagyon szenvedtek, kínlódtak, nyúltak, hisztiztek. Nem volt jó egyik kártya sem, nem akarták ezt nagyon,  volt minden dolguk, pisilni kellett, vizet inni, ceruzát kérni, telefont elrakni. Aztán percek múlva elcsendesedtek, mondjuk nekem pont az idegeimre mennek addigra, de sikerült. Van akinek jobban, van akinek rosszabbul, van akinek hosszabbat, van akinek rövidebbet, de sikerült mindenkinek valamit leadni.

Álljon itt két történet, amit alkottak, s tudatosan nem a legjobbakat mutatom, illetve azt, ami rólam szól…  Két olyan gyerekét, akiknek komoly problémái vannak az írással, külalakkal, fogalmazással és a helyesírással is. Az egyikőjüknél sincsen mondathatár, azt már én raktam bele, illetve az egyikőjük összevissza írja a kis és nagybetűket (talán ez a stíluskialakítás miatt történik). Két történet ugyanarról a képről. A képen a háttérben egy erdő van, s egy kis oroszlán ül egy hatalmas fotelban (trónnak tűnik), felfelé néz (második sor jobb szélső).

 

1.

Egyszer volt, hol nem volt egy oroszlánbébi. Az erdőben sétált egymagában és látja, hogy valaki kidobott egy kanapét. És az oroszlánbébi ráfeküdt a kanapéra és elkezdte nézni az eget.

2.

Az oroszlán

Egyszer volt, hol nem volt egy átlagos kisfiú. Ment az iskolába és nagyon rossz napja volt. Amikor hazament, leült a fotelba. Furán érezte magát, s bement a mosdóba. Belenézett a tükörbe és oroszlán volt. Visszaült a székbe, hátha visszaváltozik. Ahogy visszaült a székbe, egy másik világban találta magát…

Mindkettőnél az egy jó kérdés, hogy beindulhatott volna a történet, de miért nem folytatta. Miért elégedett meg a gyerekek többsége a kép leírásával, s miért nem kerekített belőle többet.

Azt hiszem legépelve visszaadom és folytassák, hátha úgy látva menni fog…

Írta: Kovács Nikoletta

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: