Miénk a Kontyfa

Minden évben küzdelmet folytatunk a gyerekekért, aztán eljön a második félév és potyognak hozzánk a gyerekek. Múlthéten egy kétségbeesett nagymama érkezett, tegnap egy anyuka, ma még három gyerek érkezik meghallgatásra. Kétségbeesettek, hogy a gyerekük nem bírja a versenyistállót, a többi gyerek kiközösíti a gyereket, bántják és nincs jó helyen. Aztán megérkeznek, s helyet találnak maguknak. Azt nem mondom, hogy mindig mindenki, de általában igen. Odafigyeléssel törődéssel, pici odafordulással.

Közben beszélgettem jövendőbeli elsős szülőkkel, s mindig megemlítésre kerül, hogy bizony milyen hírek terjengenek az iskolánkról. Hát igen, de …. S van egy de…

  • mit adunk a gyerekeknek,
  • boldogok a gyerekek, s jól érzik magukat a suliban,
  • próbálunk egyéni figyelmet adni,
  • mindent megteszünk azért, hogy neki jó, személy szerint neki a legjobb legyen,
  • olyan kapcsolat van gyerek és pedagógus között, hogy ámulunk és bámulunk rajta,
  • szeretjük őket

Sok olyan szülő van, aki minket választ és remélem jó is nekik itt és szeretnek idejárni, s nem dőlnek be annak, hogy azért, mert az a rossz gyerek odajár, akkor az az iskola csak rossz lehet. Remélem, hogy a mi gyerekeink szeretik a tanítóikat, a programjaikat, a fejlesztőiket, a vezetőiket. S ha szeretnek minket, akkor ez csak egy nagyon jó iskola lehet.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: