Mi külön, de hova járjon a gyerek iskolába…

A kapcsolattartási ügyelnél nincs is rosszabb, mesélte nekem valaki a múltkorában. Most a héten valahogy gyűrűztek ezek az esetek, lehet tavasz van és mindenkinek hirtelen elkezd hiányozni a gyereke? S hát sajnos némelyik szülő úgy gondolja, hogy ide-oda dobálhatják a gyereket. Miért? Mert az övé? Mindent ráfogva, lehet egymásba rúgni, s azt mondani ez a gyerekért van, miközben a gyerek szívja meg az egészet. A nagy egymást feljelentgetésnek az a vége, hogy a gyerek elveszik, sérül, s csak rá nem figyel senki, miközben arról papol mindenki, hogy minden a gyerek érdekében történik. Áll középen, s talán senki nem kérdezi meg, hogy ő mit szeretne.

Most például nem tudjuk eldönteni, hogy hova kell beírni a gyereket. Hozzánk jár, közös felügyeleti jog. Apuka elvitte magához vidékre, nem hozza vissza, nem akarja visszaküldeni a gyereket az édesanyjához, mert szerinte nem látja el rendesen (ez így nem igaz). De hát az iskolai beiratkozásnál mindkét szülő kell. Azaz ő most beíratná a vidéki iskolába, de ahhoz mindkét szülő aláírása kell. Egyik sem fog aláírni a másiknak, ráadásul van köztük 200 km. A kislányt én beírattam, hiszen visszajöttek külföldről, nem volt iskolája, itt a tartózkodási helye, s mi vagyunk a körzetes iskolája; azonban az állandó lakcíme a vidéki. Kiírassuk, ne írassuk, mi legyen…

Aztán persze vannak azok a szülők is, akik most hirtelen azt gondolják, hogy ővéké a gyerek, s telefonál, hogy kiíratja. Mikor, hogyan, ki tud erről? Az anyuka telefonál, mi telefonálunk az apukának (apukánál a felügyeleti jog), majd apuka persze erről semmit nem tud és nagyon csodálkozik.

S hát sajnos nyilván a kétségbeesett szülő segítséget kér, amit én értek, de ne nekünk kelljen megoldani, hogy a két szülő, hogyan egyezik meg a felügyeleti jogról vagy a láthatásról. Ez nem a mi feladatunk. Mi szívesen tesszük azt, amit a szülők kérnek az üzenőbe, hogy ekkor anyuka, ekkor meg apuka jön érte, de azt, hogy mi figyeljünk arra, hogy mikor viheti egyik szülő, mikor a másik, azt senki ne várja el tőlünk.S senki ne vonjon felelősségre minket azért, s veszekedjen velünk, mert megmutattuk a gyerek félévijét a másik szülőnek, hiszen nem nekünk kell ezt megtagadtatni. Mi csak a papírok alapján dönthetünk.

Képtalálat a következőre: „kapcsolattartási ügyek”

 

Kedves Szülők!

Amikor úgy érzik vége van egymás között, s a békés elválás helyett, egymásra fújnak, s ennek a tárgya a gyerek ide-oda ráncigálása lesz, akkor lépjenek egyel hátrébb, s gondolják át. Picit kívülről nézve, a gyerek érdekeit szem előtt tartva döntsenek arról, hogy éppen hogyan tartok be a másiknak, vagy mennyire haragszom rá. Ha már haragszanak egymásra, dühösek, ne egy harmadik, sérülékeny gyermek legyen az áldozata ennek. Rendezzék le egymás között, elég neki megküzdeni azzal, hogy apa és anya már nem élnek együtt, nem kell még azzal is terhelni, hogy ő van ráncigálva egyik iskolából, a másikba. Ha hiszik, ha nem, akkor neki ez nyújtja a biztonságot, (s tudom, van sok eset, amikor ez nem tartható) ez az a terep, ami segít túlélni ezt a krízist. Ha lehet, maradjon az osztályközösségében, a barátai között. Önök meg, oldják meg felnőtt ember módjára, beszéljenek egymással, ha kell menjenek bíróságra, vagy gyámhivatalba, de tartsák tiszteletben a saját gyermeküket és az ő jóléte legyen a legfontosabb.

 

Kép forrása: http://arsboni.hu/wp-content/uploads/2016/02/_d_improd_/Untitled_f_improf_640x366.png, https://wmn.hu/picture/29273/normal/21/00021340.jpeg

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: