B.A. Paris – Zárt ajtók mögött

Végre vége lett ennek a könyvnek, próbáltam én nagyon gyorsan olvasni, de nem ment. Düh és tehetetlenség áradt szét bennem, csapkodtam itthon és mufurc üzemmódba léptem. Egy pszichopata kerít hatalmába egy fiatal hölgyet. Fogva tartja csupán azért, hogy a 18 éves down-szindrómás lánytestvérét megkaparintsa. Amire gerjed a fickó a félelem. Félelemben tartani a kislányt, amikor majd hozzájuk költözik. Ezért betöri a nőt, bezárja, nem mehet ki, csak akkor kap enni, amikor ad neki, a szobájába nincsen semmi, csak egy szappan és egy törölköző. Persze a nagy közönség előtt a csodás család, a tökéletes pár.  Azt nem mondom, hogy nem örültem, hogy vége.

Miközben sétáltam az utcán az jutott eszembe, hogy soha nem tudhatod, hogy milyen családban él az a felnőtt vagy gyermek. Sohasem tudhatod, hogy minden kerek-e. S persze hol az én felelősségem, ha mégis látok erre utaló jeleket, akkor kell-e jeleznem, egyáltalán vagyok-e olyan erős, hogy jelezzek, vagy csak homokba dugom a fejem és elröppen a tekintetem… Azt hiszem, sokszor gyáva vagyok, sokszor nem találom a szavakat, sokszor nem tudom, hogy van-e közöm hozzá. Van közöm hozzá, kell hogy legyen, hiszen lehet ő észre sem veszi, hogy mi történik vele, mi történik körülötte. Lehet arra vár, hogy egyszer valaki meghallgassa, vagy csak észrevegye a néma segélykiáltást….

 

Kép forrása: http://konyvlapozo.hu/wp-content/uploads/2017/02/1188296-400×445.jpg

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: