Vajon médiaáldozatok lettünk?

Rengeteg szó esett a Kék Bálnáról az utóbbi napokban, folytak a médiából a hírek. Elgondolkodtam, hogy mennyire lettünk mi, illetve a gyerekek, kamaszok az áldozatai ennek a fajta médiakampánynak. Vajon hány gyerek próbált azóta regisztrálni, hány gyerek kapta már most meg az első feladatot, csak és kizárólag brahiból, azt mondva, hogy mi úgy se csináljuk meg a végét. Csak, hogy ez a dolog a feladatok, kihívások közben manipulál, ahogy azt érzem, engem a hírverés is manipulált. Engem, 40 évesen is kíváncsivá tett, eljátszottam a gondolattal, hogy regisztrálok és nézzük meg mi lesz, s ezt másoktól is hallottam. Kíváncsi lennék hány Kék Bálnás videót néztek meg az utóbbi két napban, csak azért, mert kíváncsiak.

Fontos a tájékoztatás, a figyelemfelhívás. Olyannyira komolyan gondolom ezt, hogy hétfőn délelőtt arról beszélgettem, hogy jön hozzánk egy rendőrtiszt drogos előadást tartani, s hívjuk fel, mit tud a Kék Bálnáról és kérjük meg beszéljünk róla. Aztán még el is kértem az egyik barátnőmtől egy biztonságos internettel foglalkozó szakember telefonszámát, hogy beszéljek vele. S az első hír elolvasását sem osztottam meg, pont ezért, mert azt éreztem, hogy ennek a dolognak két oldala van. S most azt érzem benyaltuk a fagyit.

A médiahírverésnek a pozitív oldala, hogy a szülök most leültek a csemetéjükkel beszélgetni vagy árgus szemekkel figyelik a rajzaikat, s azt, hogy mit néz az interneten. Törődnek, odafigyelnek. A másik nagyon pozitív oldala, hogy a srácokon is ezt látom. Elkezdtek foglalkozni, törődni egymással.

Vajon kell-e mérlegre tenni? Talán nem. De mindenképpen kell azon gondolkodni, hogy ezek a médiatartalmak ma már minden gyerek számára elérhetőek. Számoljunk azzal a ténnyel, hogy bizony-bizony ma már nem lehet megszűrni a híreket, a gyerek ugyanúgy látni, olvasni fogja, s ugyanúgy felkelti az érdeklődését, mint ahogy az enyémet is. Csak van egy kis különbség, ő kamasz, s nincs felkészülve rá érzelmileg, avagy a „nem” kimondásával.

S lám-lám én is ezzel foglalkozom most.  Dolgozom rajta fejben is, hogyan foglalkozzanak vele a többiek, hogyan tudok én segítséget nyújtani. Ami eddig eszembe jutott a zsarolást, a külső nyomás, a „nem”-et mondás művészete; a kortárs kapcsolatok erősítése, az egymásra való odafigyelés, jelzés a felnőttek felé.

Kicsit azt gondolom, hogy hagyjuk abba a hírverést és kezdjük el a pontos tájékoztatást. Kezdjünk tájékozódni, kezdjünk el szakemberek beszélni és találjuk ki, hogyan csináljuk. Az okos, értelmes tájékoztatás, most ez lenne a nagyon fontos.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: