Csak állt a színpadon… Néztem, hogy is van ez? Ez a fiú, ott?

Csak állt a színpadon… Néztem, hogy is van ez? Ez a fiú, ott? Hogy? Miért? Mi kell ahhoz, hogy ő ott legyen? Mi kell ahhoz, hogy ennyire összekapja magát, mi meg egy kettest alig tudunk belőle kicsikarni?

J. egy emblematikus figura az iskolában, ki ne ismerné, örökké valahol kilóg cigizni, naponta keveredik valami zűrzavarba. Mondjuk ez az év nyugisabb volt, nyolcadikos. Tavaly már-már kopogás nélküli vendégnek lehetett tekinteni az irodánkban, mintha hazajárt volna.

Tízszer kérdezte meg, hol van az igazgatónő, végül kimentem, kaptunk virágot, mert megengedtük. Megengedtük, hogy a „társulatával” (így hívta) játsszon. játsszon otthoni színpadon.

Emlékszem akkor találkoztam vele elsőként, amikor reggel kicsit felöntöttek a garatra, de a suliból nem akartak lógni. Kicsit benyomtak előtte, annak reményében hátha úgy jobb lesz. Aztán még sokszor volt nem kívánatos “randink”, mindig nyájasan megígéri, hogy többet ilyen nem fordul elő, miközben egyik lábáról a másikra táncol. Mindig mindent tud és mindent kiderít.

Azt figyeltem, hogy közben nem tikkel. Egyébként az arcizmainak minden porcikája mozog, ha helyzet van. Most nem. Izgult, látszott a mozgásán, de alapvetően az arcáról eltűnt a tikkelés.

Tavaly elkezdett csinosan öltözködni. Ma már elegáns cipőben, és zakóban jár nagyobbrészt. Rendszeresen ő jön a húgáért és hát ő a király, a rangidős császár a suliban. Ráhallgatnak most a „kicsik”. A kisebb bulikban nincs is nagyon benne, inkább köré gyűlnek.

székek

Az öccse is a színpadon volt. A fiú, aki ha szavalni kezd, átszellemül és megáll a kés a levegőben. A darab jó volt, ha jól sejtem ők alakították, hogy mi is lesz ez pontosan belőlük érkezett, az ő történeteik. Nincs kellék, csak egy zakó és ők, négyen, s négy szék. Figyeltem, hogy pontosan tudják éppen hova kerül a szék és hogyan. Határozott mozdulatokkal, pontosan tudva tették ezt. Kár, hogy a nagy szervezkedésben elfelejtődött a hangosítás, így a poénok után nem nagyon hallottuk őket a nevetéstől. A nézőtér egészen furcsa képet mutatott. A lelkes alsósokon kívül, az első sorokban a legvagányabb csávók, csajok ültek a sorban és tátott szájjal lestek. Figyelték őket, figyelték a „kiskirály”-t. Gyors, rövid jelentek, s a srácok mindig másik szerepben Hol apaként, hol tanárként, hol rendőrként, hol haverként. Igazán jó volt!

Persze a nézőtéri székeket ott hagyták a nagy vagány havercsávók, s végén mi pakoltuk el. J. ott maradt és pakolt velünk. Alázattal, nem nagyszájúan. Érezve ennek az egésznek a dicsőségével járó izgalmat, s együtt mosolyogva, egymásra kacsintva pakoltunk munkamegosztásban.

Csak állt a színpadon… Néztem, hogy is van ez? Ez a fiú, ott? Hogy? Miért? Mi kell ahhoz, hogy ő ott legyen? Mi kell ahhoz, hogy ennyire összekapja magát, mi meg egy kettest alig tudunk belőle kicsikarni?

Talán a törődés, a siker, a szereplés, a csak engem néznek izgalma, de azt hiszem leginkább a törődés, ami ezt kihozta belőle/ belőlük. Megemelem…. S persze mindegy hol, ki törődik vele, csak legyen egy közösség, aki felkarolja. mindegy hogy színház, sport vagy zene vagy animátorkodás, csak legyen egy közösség. Egy közösség, ahol pozitív mintát láthat, ahol pozitív megerősítést kaphat, akik megmentik, amikor “nem annyira jó kamasznak lenni” állapotban van. Szokásom azt mondani, hogy a kamaszkor egyik, szülők számára is legmegnyugtatóbb túlélési stratégiája, ha egészen kicsi korában közösségbe jár és később velük együtt éli meg ezt a korszakot. Bulizni, hülyülni, marhaságot csinálni, berúgni, szívni úgyis fog, akkor tegye velük együtt, azokkal, akiket szülőként is ismerek, akiknek esetleg a szüleit is ismerem. Esetleg, ha itt-ott alszik, akkor tudom hol, ha bulizni mennek nem hagyják ott egymást, ha észrevesznek a másikon valamit tudnak jelezni, mellé állni, ha ő nem veszi fel a telőt, akkor tudom a másikuk számát, s belül tudom nagy baj nem lehet. Az erős közösség tud kamaszkorban védőháló lenni. S ehhez a közösséghez, általában tartozik egy törődő felnőtt eleinte, aki támogatja, terelgeti őket, amíg a csoport nem kezd önálló életet éni, vele vagy vele és nélküle.

Csak állt a színpadon… Néztem, hogy is van ez? Ez a fiú, ott? Hogy?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: