Húsvéti foszlós kalács, aprólékosan kimérve

Kinyitottam a szakácskönyvet, megláttam a kézzel írt számokat. Megismertem. Apué. Gyönyörűen írt. Mindig ő sütötte a kalácsot húsvétkor, valahogy ez volt az ő hagyománya. Senki más nem bitorolhatta ezt a tisztet. Mindig szombaton, amíg főtt a sonka. Ritkán sütött az öreg, sőt mondhatjuk csak húsvétkor, kalácsot. Műszaki ember volt, így mindent aprólékosan kimért, nem hiába a számok a szakácskönyvben. Egyedül, csakis egyedül, anyu nem mehetett ilyenkor a konyha közelébe, mert perlekedni kezdtek. Délutánra kész lett , vacsorára mi már sonkát ettünk kaláccsal, tojással, csemegeuborkával.

Emlékszem, hogy a halála előtti utolsó kalácsot együtt sütöttük. Műszaki ember volt én megőrültem tőle, hogy miért kell ilyen aprólékosan kimérni mindent, de akkor valahogy hagytam, boldog voltam, hogy vele lehettem.

A halála utáni első évben nehezen szántam rá magam, de megsütöttem a kalácsot, úgy ahogy ő csinálta, aprólékosan, mindent kimérve.

Azóta, ez az ötödik kalács.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: