Április búcsúztató gondolatok…

Keresztlányos áprilisbúcsúztató . A barátnőmékkel töltöttem szinte az egész napot, néztem a kis hercegnőt, hogyan él és mozog, fedezi fel a világot maga körül. Éppen mit fog a kezébe, tolja a szájába, hogyan lehet már vele mókázni és hogyan fárad el annyira, hogy már alig áll a lábán.  Milyen ha énekelek neki, vagy amikor “jajj, istenem katasztrófa” sírásból megpróbálja a keresztanyja megnyugtatni (na pont annyira sikerült is). Az énekelést is elég jól viselte és könyvet is szívesen lapozgattunk. Kell ennél több izgalom?

S persze sokszor elgondolkodom, hogy vajon jó anya tudnék lenni vagy ez az állandó pörgő állapotom, ami egyébként alap, megnehezítené ezt. Vajon tudnék 49. alaklomra is nemet mondani bizonyos dolgokra, vagy felkelni minden éjszaka a gyerekhez? Vajon tudnék-e következetes lenni vagy határokat szabni? Vajon tudnék-e a gyerek mellett dolgozni, vagy a mindennapi házimunkát elvégezni? Vajon hogyan élném túl a legcsodásabb időszakot? Meg tudnám élni úgy, hogy egy csoda, vagy a pokolba kívánnám azt a pillanatot, amikor gyerekem lett?

Miközben záporoznak a kérdések belőlem, aközben arra jövök rá, hogy a szülők hősök. Felnevelnek apró, piciny lelkeket és nem roppanak össze a feladat, felelősség súlyától… Hősök hiszen erőn felül teljesítenek, gyereket nevelnek, dolgoznak, jövőt kalkulálnak, tartják a kapcsolatot a barátaikkal és néhányan emellett még hobbiból varrnak, kertet gondoznak, főznek Nekem ebből a sokból csak egy sikerülne rendesen, már boldog lennék.

Kedves apukák, kedves anyukák tőlem megkapjátok a piros szalagot a hősiességért, amit a gyereknevelésben tesztek. Gratulálok! Azt hiszem, én nem tudnám.

Reklámok

Április búcsúztató gondolatok…” bejegyzéshez egy hozzászólás

Új írása

  1. Szerintem tudnál. Már sokszor elgondolkodtam rajta, miközben az írásaidat olvastam, vagy láttalak munka közben, hogy milyen jó dolga lesz majd a gyereke(i)dnek :). Szerintem ez a legjobb dolog a világon, és belülről nem is olyan nehéz, mert annyival de annyival több öröm, és annyival több szeretet, mint nehézség. Nem szeretek reggel korán felkelni, sőt, utálok, de amikor a gyerek is felkel, és megjelenik puha meleg arccal és álmos fejjel az ajtóban, megölel és puszit ad, pedig már kiskamasz,akkor minden más dimenzióba kerül. És ez csak a legegyszerűbb példa, mert ennél sokkal nagyobb dolgok is vannak.Remélem, ha egyszer úgy adódik, belevágsz!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: