A végtelenbe és tovább

Tantárgyfelosztás. Újra és megint. Szerintem az utóbbi egy évben legtöbbet elhangzó téma az Aranycipellőn. Meg fogom számolni hány posztomban írtam erről és innentől külön kategóriát fogok neki indítani. Lassan-lassan a barátom lesz, s rendszeres találkozót fogok vele egyeztetni, kávézgatunk, cukiba megyünk, ajándékot veszünk egymásnak szülinapra,meg karácsonyra. Így lesz ez, a mi szeretetteljes barátságunk. Mondjuk ez még most egy álom, még nem vagyunk olyan jóba, inkább gyilkoljuk egymást, vagy leginkább ő engem.

Ha ezt valaki megmondja nekem ezelőtt 4 évvel, hogy az igazgatóhelyettesi feladat ezzel jár,akkor biztosan elgondolkodom, hogy akarom-e ezt magamnak. Alapból van az a gyengeségem, hogy bármit szívesen megcsinálok, de visszaolvasni, újrakezdeni szinte kínszenvedésekkel jár. Biztosan ezt is azért érzem annak.  Egyrészt ugye sosincs kész (vagy legalábbis irigylek minden olyan iskolát, ahol egyszer csinálnak ilyet évente), másrészt, ha véletlenül éppen nem kell foglalkozni vele, akkor kapunk egy új formátumot, amibe át kell rakni, harmadrészt, ha éppen az előző kettő nem áll fenn, akkor biztosan jön a félév, az évvége, az új év, amikor biztosan elő kell venni, negyedrészt, ha még az előzőek egyike sem áll fenn, akkor tuti úgy dönt egy kolléga, hogy megunt minket és máshol folytatja a munkáját, vagy éppen babát vár, s ötödrészt, ha ezekből éppen egyik sem, akkor a főnököm megkér rá, hogy nézzem át. Na, és akkor amikor már átnéztem, kinéztem, úgy érzem kész van, akkor biztosan van benne valami hibát, ami mint a piros anyag a bikának. Kib…a a biztosítékot. S ha ezek biztosan nem, akkor valaki megkérdezi, hogy hány SNi-s és BTMN-s gyerekünk van és őket hány órában,  milyen területen fejlesztik…

 

Képtalálat a következőre: „végtelen jel”

 

 

S ugye senki nem csodálkozik, hogy nem annyira jó barátom, hanem néha úgy érzem, egy energiavámpír, aki leszívja a meglévő erőmet. Mondjuk lehet egyszerűbb lenne, ha nem pörögnék és bosszankodnék rajta ennyit, mert ez például tök sok időt vesz el, s szív energiákat lefelé. Mégiscsak az a megoldás, hogy jó barátnak tekintem, akinek időnként elmesélem a dolgaim, én is, ő is kiventilálhatja magát és együtt történelmet írhatunk. azt hiszem ez lesz a legjobb, így könnyebb lesz. A barátainkért egyébként mindent megteszünk, tehát, ha annak tekintem csak olyan, mintha neki segítenék.

Ma egyébként felveszem az aranycipellőm….

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: