Jajj, csak ne nyúljon semmihez!!!

Jajj, csak ne nyúljon semmihez… Gondoltam ezt abban a pillanatban, amikor bementünk a boltba. Külön felhívtam a figyelmét is erre “Ne nyúlj semmihez, kérlek!”. Én nagytudású barom, melyik pillanatban gondolhattam azt, hogy egyébként egy kiszámíthatatlna gyerekkel elmegyek egy olyan helyre, ahol új ingerek érik, s abból annyi, hogy én elfáradok benne, nem hogy ő. Már mindegy, itt vagyunk, meg kell csinálnunk!! Első pillanatban szétesik, minden egyszerre érdekli, de szerencsére a gépek varázsolnak. Mit kell velük csinálni,és hogyan csinálja az a  gép. Közben a másik személyes terébe úgy lép bele, hogy nem veszi észre, hogy azzal zavar, nyilván csak azért, mert megakarja nézni.  S ráadásul folyamatosan kérdez, mindent, mindenkitől, a fotós előhívós eladó, meg is jegyzi arab akcentusával 2 perc után “Neked nagyon sok kérésed van!”. A Kreatív Hobbi volt a végpont, azt nem bírtam idegileg és kihoztam. Mindenhez hozzányúlt, féltem, hogy leborul, kiborul, összetörik. S kezdett egyre jobban pörögni … Idekap, odakap, szalad az üvegek között… Azonnal ki innen!-szólt a vészcsengő, csak két sor és kint vagyunk, közben persze 400 dolgot fog meg. (Szerencsére ketten voltunk, s én kimentem, Szandi megvette, amit kinéztünk…) Mi addig kint a mozgó játékoknál. A gondolataim közben már máshol járnak… Ba.. meg nem hoztam innivalót! Francba! Hogy lehetek ilyen hülye!!! Mindegy végső esetben majd veszünk egy vizet! Vissza a fotóshoz, kész vannak a képek…. Szuper!!!! Pár perc és vége. Hogy ezt én minek is vállaltam be. Az arcomról lefagy a mosoly, amikor egy kép lemaradt, kezdenünk kell az egészet előlről. Ha az én képeimről lenne szó, hagynám a francba. Anyukám örül majd az egyel kevesebbnek is, de az egyik elsős osztálynak bevállaltam egy feladatot…(s az az anyuka biztosan nem örülne, ha nem kapná meg az ajándék fotót, vagy rajzolnánk helyette)…. Kezdhetjük újra!!! Jézusom fut át rajtam! Ekkor megmentőként int az eladó és behívja, hogy nézze meg az előhívógépet… Gyorsan mérlegelnem kell a helyzetet, úgy döntök, inkább bemegyek vele, ezt választom, jobb ez így mindkettőnknek. Közben persze átkozom minden felmenőmet, maradtunk volna inkább a játszón és tanultunk volna!! De leköti, semmihez nem nyúl vagy az első pillanatban a pasi határt szab, ahogyan odavakkant, hogy ne nyúljon semmihez. Megérti. Maga mellett tartja a kezét és kérdez, kérdez és kérdez… Közben elkészül a fénykép.. Még fizetnünk se kell… Elindulunk vissza… Huhh, ezt megúsztuk!!!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: