Facilitálás művészete

Beválasztotta a reggeli játékot. Érdekes volt, nem volt embert próbáló, de érdekes. pentagrammot kellett csinálni. Hm persze fogalmam sem volt erről a szóról, bár logikusan kitalálhattam volna, de hát nem lehet mindig logikus, így maradt a csillag, aminek a belsejében ilyen izék vannak. Szóval azt a csillag izét kellett megcsinálni. Egy kötél összekötve, mindenki megfogja a kötelet, s egy csillagot kell létrehozni. A kötelet elengedni nem lehet, csúsztatni, csúsztathatják a kezeiket, de elengedni nem lehet. Ha elengedik újra kell kezdeni. A csapat felének a szeme van bekötve, a másik fele nem beszélhet. Választottak egy vezetőt, ő nem beszélhetett, de hallani sem hallott. Viszont látott mindent. Haladó csoport… Na azért nem volt nagy kihívás nekik, de picit azért megizzasztotta őket. Kaptak tervezési időt, nem sokat, de kaptak, aztán mg kaptak, aztán azt mondtam nekik, na majd szóljatok, ha kész. Nem volt kétség meg akarják csinálni hát akkor miért is ne lehetne? Csinálják! Csinálták, kész lett. S a helyzet adta magát… Elindult belőlük minden, az önismeret, a vezetés, a célok kitűzése és annak megvalósítása, a tolerancia. mi is történik, ha valaki utolsó pillanatban kap meg egy feladatot….

Húúú, s erre mindegyikre rá lehetett volna ugrani, de szomorúan konstatáltam, itt most nem is erről kell szó essen, hanem a szociális kompetenciákról…. Azért nem hagytam szó nélkül, hogy az igazán jó facilitátor az első gyakorlat utáni bejelentkező körben figyel igazán. S Ott harap rá a témára. S ha ott meghallja azt, amivel foglalkozni szeretne, akkor újra “odadob…” Egyszer olvastam erre egy ó hasonlatot, ha a horgász reggel kimegy és kinéz egy helyet, ahol lát halakat, akkor odaetet, ahova etettet oda fog bedobni, hogy a halak kapjanak rá. Ugyanez kell csinálnunk, ha megjelenik első benyomásként, érzésként, gondolatként, amiről beszélni szeretnénk, akkor annyi a dolgunk, hogy azt elkezdjük boncolgatni, kifejteni. Igazán ez a facilitálás művészete számomra. Képes vagyok-e annyira figyelni, hogy észrevegyem, hogy feltűnjön. Tud-e olyan gyorsan járni a agyam, hogy összerakjam, hogy onnan hogyan tovább. Lehet-e őt tovább piszkálni ezzel, hogy lobbanjon a tűz, vagy olyan mély az érintettség, hogy inkább hagyjam. Rengeteg döntés másodpercek alatt…. Azt hiszem ezt, ezt nem tudom elmagyarázni, erről tudok beszélni, de ezt érezni kell. S nem kell hozzá nagy ördöngősség, egy csipet figyelem, egy késhegynyi rugalmasság, egy kiskanálnyi gondolkodási művelet…

Ma tovább HALADUNK…

Kép forrása: http://www.patakicsilla.com

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: