Kígyózó sor a kakaós csigáért

Almádi… újra.. 5:30- azt a fránya ébresztő megint úgy maradt. Francba! Nem kellene felkelni, de ilyenkor már mindegy, kipattanok. S az agy, ha pörögni kezd nincs esélyem a visszaalvásra. 5:36 - Tötyög ide, tötyög oda. A Balaton csodás ilyenkor. Mégiscsak le kellene menni a pékhez. Áh, inkább főzök egy kávét. Maradok. Dolgozom. 5:45 -  De... Bővebben →

Reklámok

11

A krach már akkor beütött, amikor előző este boldognak kellett volna lenni. Onnan már nem tudott az lenni, pedig nagyon akart, csak zakatolt az a szám a fejében. 11...11....11....11.. Ha becsukta szemét és sokszor mondta egymás után, akkor olyan volt, mintha vonaton ülne, a vonat zakatolásának ritmusa. Ezzel feküdt, ezzel kelt, ezzel utazott, ezzel dolgozott,... Bővebben →

Duna part, rosé fröccs, sírás, kacagás…

Álmos vagyok, alig mozognak az ujjak. Ülök és próbálok kipréselni magamból valamit. Későn értem haza, nem vagyok reggel fél 6-kor a toppon. Tanévet búcsúztattunk, s ahogyan az jól is van, benne voltam az utolsó ötben aki hazaindult. Na ne gondoljunk itt hajnalra, ahhoz már vén egy csirke vagyok én. Amikor tervezgettük, hogy legyen-e valami összetartó... Bővebben →

Ez a nap más, mint a többi

Végre eljött a vége... Ma az utolsó nap és bezárjuk a kapukat nagyjából 2 hónapra. Nekem még van dolgom, mindenféle elvárt adminisztrációs pótcselekedet, de már sok mindent lehet itthonról  vagy bárhonnan, ha van internet. Jön a szabadság, azt hiszem volt ebben az évben néhány olyan pont, amikor ezt azért nem gondoltam volna, hogy eljön. De... Bővebben →

Kalandok és Álmok Nagytábor augusztus 6 – 11.

Kalandok és Álmok Nagytábor nekem fix program az évi naptáramban, néha 1-2 nappal tologatjuk, de azért 16 éve majdnem minden évben a részese voltam. Mindig valahogy azt éreztem, hogy ez ad a legtöbbet, s ha valaki teheti ide jöjjön el, itt fog a legtöbbet kapni. Valahogy úgy van, hogy az együtt töltött egy hét tud... Bővebben →

Elképesztő munka

Konferencián voltam, nem volt túl sok résztvevő a workshopunkon, ettől függetlenül magam számára is vállveregetős munkát végeztünk. Ilyenkor mindig kicsit azt érzem, hogy alakulnak a mesterképzés foglalkozásai. De nem is ez volt a legérdekesebb, hanem találkoztam egy pasival, aki egészen elképesztő dolgot csinál, mondjuk nem nálunk, hanem Erdélyben és ott is egy német állami szervezet... Bővebben →

Hupsz! – aztán sírva nevetni

Futószalagon jöttek-mentek a kollégák az irodámban. Bejönnek, olvasunk, kicsit megsimogatom lelküket, hogy milyen jól csinálták, aztán kimennek. De valahogy az a fura helyzet alakult ki, hogy volt időm csacsogni is délután. Kicsit beszélgetni azokkal, akik még ott voltak és csak bejöttek, leültek. Ezt bármikor lehet a mi irodánkban. Két szabály van, egyetlenegy papírt se mozdíts... Bővebben →

Mindenhova kell pecsét?

Az utóbb két napban elkezdődött az évvégi hajrá egyik legmonotonabb része. Összeolvasás. Nem tudom, hogy hányan vettek már részt ilyenen, de elképesztően unalmas tud lenni. Mivel azt a szabályt vezettük be, hogy összeolvasni vezetővel kell, ezért sok összeolvasást csinálok most is. A saját védelmemben, hiszen nekem kell nagyon sokat figyelnem ( milyen jó kis fejlesztő... Bővebben →

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑