Már nem bírtam várni…

Tarzan Park letudva.

Rám bíztak egy gyereket, nagy kedvencem, de hát nem a jóság mintaszobra. Már láttam, hogy most jobb lesz a játékból kikapni, mielőtt bármi gond támadna, s túlzottan felpörög. Ki is kaptam, elhívtam mosdóra meg arcot mosni, csurgott rajta az izzadság. Bement a mosdóba, én a büfénél addig rendeltem egy kávét. Megérkezett. Szépen megkértem, hogy most csücsüljön le a székekre, az árnyékba, amíg megkapom a kávém és utána már indulhatunk is vissza. Mire újra odanéztem, már nagy sunggal állt fel.

  • ….! (ez a neve és nem pont, pont) Hát Te? Hova-hova?
  • Már nem bírtam várni – válaszolta a nagy kerek boci szemekkel.

Megegyeztünk abban, hogy a legjobb, ha ilyenkor is inkább szól, mert akkor tudom hol van.

S bennem is leesett a tantusz, ő tényleg nem bírt várni, őt tényleg feszíti az, hogy ott kell ülnie, s nem mehet. A késztetés eluralkodik rajta. S hát hányszor vagyok én is ezzel így, a késztetés eluralkodik, s micsoda ellenállás szükséges, hogy a késztetésnek ne dőljek be. Így vagyok én sokszor a kávéval, az édességgel, s a megvásárolt ajándékok odaadásával. S hát ilyen büszke vagyok, ha bírom valameddig. Azt hiszem büszkének kell lenni rá, hogy addig bírta (picit belegondolva a többiek addig játszottak), s biztatni kell, hogy tovább bírja, mindig egy kicsivel.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: