Jelentés a Taigetoszról

Miután megírtam vagy talán közben összeakadtam egy nyilatkozattal. Egy nyilatkozattal, amit az ELTE Gyógypedagógiai kara és még másik 7 szervezet adott ki a napokban a BTMN gyerekek felmentésének kivezetését támogatva.

A szakmai szervezetek nyilatkozatai és állás foglalásuk:

Nyilatkozat

Az állásfoglalás

Elsőre a dühös lettem, hogy el sem olvastam, aztán elővettem újra egy higgadt pillanatomban, amikor éppen nem akartam őket elküldeni a p…-ba. S rájöttem végül is szakmailag lenne értelme, számomra is elfogadhatóbb lenne fejleszteni, támogatni a fejlesztését, mint felmenteni. Bár erről mindig elmondom, hogy szerintem ez nem így van, ez a mi és a gyerek megúszása, mert hivatalosan nem a tanulás alól van felmentve, hanem az alól, hogy jegyeket, értékelést kapjon rá. Az én véleményem szerint szöveges értékelést kellene kapniuk, s abban pontosan ki lehet fejezni a hozzáállást, a befektetett munkát, a megszerzett tudást, a fejlődés mértékét.

Aztán megnéztem a kar és az MLLSZ állásfoglalást, amiben jó pár pontban kifejtik, hogy hogyan lehetne ezt az egészet jól csinálni. Valóban így lehetne, ebben igazuk van, s ha így lenne szuper lenne. De hisz még valaki abban, hogy kapunk segítséget, s rajtunk keresztül a gyerekek?

A szomorú igazság, hogy az iskolák, a tantestületek, a pedagógusok többsége nincs felkészülve arra, hogy differenciáljon. Tudják mi az, de nincsenek rá felkészülve. Ma a gyerekek többsége ha van papírja, ha nincs papírja ugyanazt tananyagot kapja ugyanolyan mennyiségben, ugyanolyan formában. Azt hiszem ezt be kell vallanunk, nincs mit ezen szépíteni ( s persze tisztelet a kivételnek), ne söpörjük ezt a szőnyeg alá.

Man running fast to jump over precipice between two mountains. C

Az egésznek ott kellene kezdődnie, hogy a gyermekek megismerése, a feje búbjától a talpáig, minden ízében, porcikájában. De kinek a feladata ez mondjuk felső tagozaton, mikor adják át a másiknak az információt, mikor tudnak esetmegbeszélők lenni. 14-16 óra mellett nagyon nehéz. Nálunk van ilyen, fél évente, ha rendesen csináljuk egy osztály 1,5 óra, ha minden gyereket átbeszélünk, s nálunk nincsenek 30 fős osztályok.

A gyerek megismeréshez még hozzátartozik a diagnosztizálás Mikorra jut el vizsgálatra, mi mikor kapunk róla papírt? Ez a leggyorsabb folyamatban is 2 vagy 3 hónap. Nem beszélve arról, amikor húzódik, mert még másik vizsgálat kell vagy mert a szülő nem írja alá.

Aztán ugye a következő probléma, hogy a gyerekek rendelkeznek-e azokkal a szociális készségekkel, amik szükségesek a differenciáláshoz pl. képesek-e önállóan, kis csoportban dolgozni. Ezt is fejleszteni kellene, ahhoz hogy hatékony legyen a munka abban az osztályban.

S csak ekkor jön még a differenciálás. Ehhez idő kell, ahhoz hogy differenciált órákat tudjon csinálni egy pedagógus idő kell. S hát ugye mérlegeljük mellette azt a helyzetet, hogy az a pedagógus, mondjuk egy történelem tanár a heti 2 órájával, minimum 11 osztályban tanít, nagyjából 250 gyereket. Azaz, ha ő differenciáltan dolgozik, akkor napi 5 óra mellett feltételezzük, hogy előző nap 1 órájára 1 órát készül, az 5 óra. Akkor egy nap minimum 1 órát kellene dolgoznia. Nyilván ez sarkítás, de lássuk be, van benne realitás.

Még egy szálat behoznék.  A fejlesztőpedagógusok. Hány gyerekre kap az iskola fejlesztőt? Kap-e? Mikor vihetik el a gyerekeket? (Mert az a kedvencem, hogy problémája van a tanulással, ezért fejlesztésre jár, de mindezt abban az időben kénytelen tenni, amikor a többiek kint szaladgálnak az udvaron, s játszanak. Nem baj fiam te fejlesztős vagy, te még ezt is megszívod, nem elég hogy nem vagy elég jó.) Nyilván az lenne az ideális, hogy a fejlesztő bent van az órákon és segíti a pedagógusok munkáját. Megkérdezném, hogy hány ilyen többségi iskola van ma Magyarországon, ahol 4-5 problémás gyerek esetén van felső tagozaton fejlesztő pedagógus segítségként bent az órán? (Szerintem csak elvétve.)

Szóval ebből az egész katyvaszból, amit le akartam írni a lényeg az, hogy szép-szép ez az állásfoglalás, de nincs okunk bízni abban, hogy amiket leírtak, mivel lenne jobb azt meg is fogják valósítani. Egy pillanatig sem gondolhatjuk azt komolyan, hogy majd képzéseket, meg diagnosztikus méréseket, meg időt, meg álláshelyet fognak ehhez biztosítani. Nincs senkinek se oka azt gondolni, hogy ebből nem az lesz, hogy egyedül maradnak az iskolák a gyerekekkel, a problémákkal. S nem fognak tudni mit tenni, mint ismételtetni az évet.

 

Írta: Kovács Nikoletta

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: