Itt ülök a slamasztikában…

Az utolsó nap a suliban, s lám-lám itt ülök a slamasztikában. Egy óriási dilemma kellős közepén…

Nem szeretném megbuktatni. Foggal-körömmel, erőből, kéréssel, könyörgéssel, rápirítással, osztályfőnöki ráhatással, édesanyának üzenettel küzdök, hogy ne kelljen megbuktatnom. Ma délig hozhatják a munkájukat, ha nem hozza az két egyest jelent, sőt mivel az előzőt sem hozta, még kettes felé sem görbül. Pedig okos lenne, ha dolgozik övé az egyik legjobb az írás problémái ellenére.  Több hete minden alkalommal rákérdezek, minden alkalommal eljátssza a nagy halált, jajj, otthon felejtettem, meg pont most nem raktam be, ráöntöttem a ragasztót (már azt is elfogadnám, ha ideadná). Másodszor járja az ötödiket, most megint buktassam meg? De ha nem, akkor szembeköpöm magam és úgy érzi, hogy ezt így is meg lehet csinálni, s kap egy kettest a semmiért. De van értelme megbuktatni? Megérti, hogy ez így nincs rendben? Felfogja, hogy ez azért van, mert nem csinál semmit s nem hajlandó otthon dolgozni?

Ha ma nem hozza, meg fog bukni. És miért? Tiszta sor, mert nincs jól. Én meg itt ülök a slamasztikában. Nem akartam, de kénytelen vagyok azt mondani, nincs több türelem, nincs tovább várakozás. Ennél több esélyt nem kaphatott.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: