11

A krach már akkor beütött, amikor előző este boldognak kellett volna lenni. Onnan már nem tudott az lenni, pedig nagyon akart, csak zakatolt az a szám a fejében. 11…11….11….11.. Ha becsukta szemét és sokszor mondta egymás után, akkor olyan volt, mintha vonaton ülne, a vonat zakatolásának ritmusa. Ezzel feküdt, ezzel kelt, ezzel utazott, ezzel dolgozott, ezzel a fejében. Komoly dilemmát okozott, ha 11, akkor az… gondolni sem mert rá, csak szorongani.

A feladat ott állt előtte, hogyan lesz a tizenegy, mondjuk öt. Elosztjuk kettővel és kivonunk belőle, vagy megszorozzuk öttel és elosztjuk tizeneggyel, vagy egyszerűen kivonunk belőle hatot. Mind megoldás, s mind vihet jóra, csak végig kell gondolnia. Gondol, gondol! – ahogy Micimackó is fogalmazná. Próbálta, nagyon próbálta, de mindenki más most idegesítette. Nehezen tudta tolerálni, hogy beszélnek, beszélnek körülötte, mellette, miközben ő gondolni akar. Kigondolni.

Végre kis időre együtt maradhatott, más úton, feláll, körbejár, megnéz, elölről, alulról, felülről. Bevillan, hogy lesz a 11, pillanatok alatt öt. S a megoldás készen áll. Boldog! Határtalanul boldog, egy pillanatig, aztán végtelenül szomorú, hogy ez csak az ő megoldása, s a 11 még egy darabig, amíg annál a számára láthatatlan asztalnál azt nem mondják, hogy …… Ha, akkor mindennek vége, akkor nincs tovább, s ő is az egyik áldozata lesz a nagy egésznek…….

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: