Új kütyübe költözés

Semmi sincs ott, ahol eddig volt, pedig már úgy megszoktam. De tudom ez is ugyanolyan klassz lesz, s én akartam, hogy ez legyen. Lassan egy hetes, de még mindig bénázom a betűkkel, az sms-kel, a fényképekkel, a rádió elindításával, az eddig esti levezetésnek játszott játékom helyett másik van, ami persze tökre idegesít, mert nemhogy a... Bővebben →

Reklámok

Kövek

A hím pingvin úgy választ magának párt, hogy keres egy tökéletes követ, és odaadja a nősténynek, akire szemet vetett… (Ezt Jodi Picoult: Találj rám! című könyvében olvastam). Ha így van, ha nem így van, akkor is csodálatos a természet. Szeretem a köveket, szeretem gyűjteni őket (tárolni kevésbé), de szeretek is dolgozni vele. Olyan sok mindent... Bővebben →

Táborozni jó

Hogy mi jár a fejemben? Lassan vége a nyári láblógatásnak és jönnek egymás után a táborok. Augusztusban szinte csak táborban leszek, amit alapvetően imádok, mert egyszerűen táborozni jó. Két felnőtt és egy gyerektábor. Persze néha jobb lenne arra gondolni, hogy ott van az az egy hét láblógatásra még, de azért mégis azt mondom, hogy táborozni... Bővebben →

Használjuk ki a lehetőséget

Vizes vb függő lettem, egyrészt úszást valahogy mindig nagyon szerettem nézni, de most már vízilabda rajongó is lettem. A tegnapi bravúros győzelem után, pont azon gondolkodtam, hogy vajon mire is jó egy vizes vb. Látni Katinkát, Kozma Dominikot, Kenderesi Tomit, vagy Cseh Lacit döntőt úszni vagy egy vízilabda meccset végig izgulni, mind-mind népszerűsíti a sportágat.... Bővebben →

Olyan elhagyatott

Mi történik nyáron az iskolában? Dolgoznak azok a sokak számára láthatatlan emberek, akik a mindennapokat biztosítják számunkra. A takarítók, a karbantartók, a rendszergazdák, a gazdasági ügyintézők és iskolatitkárok. Nélkülük semmire nem mennénk. S ilyenkor csak ők vannak bent, meg a portás, aki naponta nyitja a sulit. Tegnap ügyeletes voltam, ilyenkor délig bent kell lenni és... Bővebben →

Mindenki, szurkoljon…

Úgy sem bírom ki, szóval inkább leírom... Beitta magát bőrömbe az arcfestékkel festett magyar zászló, az arcomról is csak hazaérve voltam képes leszedni. Sose voltam nagy meccsre járó, na szurkolni meg aztán még kevésbé, inkább csendesen szemléltem. A család gyerekeinek meccseire például előszeretettel jártam könyvvel a táskámban, mert akkor elfoglaltam magam, amikor ők nem játszottak.... Bővebben →

Szellemüdülő

Van Almádiban egy üdülő, minden nap elmegyünk mellette. Soha, de soha senkit nem láttam benne, kijönni, bejönni, a teraszon ücsörögni, de még azt sem, hogy valaki lődörgött volna a közelében. Megváltoztak idén a dolgok, mert a teraszon lévő asztalokra terítők kerültek, de ennek ellenére senki nincs ott. Úgy látszik, nem szeretnek a teraszon ücsörögni. Ami... Bővebben →

Nyaraló befőtt

A nyaralásról mindig úgy térünk haza, hogy az egyik zsebben kis kövek, a másikban kagylók, a harmadikban egy kis tengeri homok, s akkor még a tűlevelekről, szalvétákról, a homokban talált kis játékfigurákról említést se tettünk. Szóval kacatoknak tűnő, de mégsem tudunk megválni tőle típusú tárgyak ezek. Szerintem a gyerekeknek még több ilyen kis „kacat”-juk an,... Bővebben →

Büszke….

Megláttam tegnap egy fotón, csinos volt és elegáns, pontosan azt sem tudom, hogy melyik ő, de tulajdonképpen bármelyik testre oda tudom képzelni a fejét. Ma már egy 17 éves kamaszét, de tartottam én őt büszke keresztanyaként 1 naposan is a kezemben. Nem is tudom, hogy most vagy akkor voltam büszkébb, mert most nagyon az vagyok.... Bővebben →

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑