Pótvizsga

Pótvizsga kapcsán mindig van egy-két szülő, aki vitázik, hogy márpedig az ő gyermeke azt jobban tudja és egész nyáron tanult a gyerek és nem érti mi történt. Valahogy ismétlődik ez évről-évre, mindig van egy ilyen anyuka. Aztán persze ez rettentő kellemetlen helyzeteket hoz. Azt lehet mondani, hogy mindent megtettünk azért, hogy a következő évfolyamba léphessenek,... Bővebben →

Reklámok

Mi jár a fejemben?

Hát a tantárgyfelosztás, hogy minden nap egy veszteség ér, mert felmond valaki, a pedagógus hiány, a bizonytalanság, a képtelenség. Még sem fel sem ocsúdok az egyik felmondásból és belecsöppenek a másikba. Minden főnököm ajtajánál várakozóra remegve gondolok arra, hogy ő is elmegy, ő se lesz már itt. Még nincs időm keseregni, még próbálom szervezni az... Bővebben →

Peti áll a ház előtt…

Tegnap úgy éreztem magam, mint aki a lakásban jajveszékelve kiabál, hogy "JAJJ, JAJJ, JAJJ', s nem is tudja hova kapjon. Még azoknak az örömteli pillanatoknak is nehezen tudja átadni az ember magát, hogy az ügyeletes táboros gyerek odarohan és megölel vagy annak, hogy a kollégái ürülnek neki, ha meglátják. Csak a jajjveszékelés gondolata és a... Bővebben →

Gyorsúszás, a napom jótevője

Már másodszor is előfordult életemben, hogy úszással kezdtem a napot. Na azért nem kell azt gondolni, hogy a következő senior világbajnokságon majd elindulok, de legalább fektetek energiát abba, hogy ezt a laza 80 kg-t lejjebb tornázzam. Heti 2 alkalommal azért szeretnék eljárni, de a fene se gondolta, hogy ez is már az úri huncutságok közé... Bővebben →

Izgatottan a suli előtt

Most egy darabig nem megyek sehova. Nincs ottalvás, nincs máshol képzés, csak a Kontyfára koncentrálok. Jönnek a szokásos adatok, adminisztratív teendők. még egy kicsit beoltva valami olyan hatóanyaggal, amit nem annyira kedvelek. Ha elhiszem, ha nem, hiányoznak a kollégáim is, a fogyókúra verseny, a cívódások, az összekacsintások. Na meg a srácok, mennyit nőttek, mennyit komolyodtak,... Bővebben →

Kajatúra

Hát na, na az a négysajtos gnocchi, s a betyár batyu, na hát sajtlevesről ne is beszéljünk. Persze ilyenkor a menza és a reggeli is nagyon jó. A 3 nap végére kisebb lufi leszek, na de nem a héliumos, ami elszáll, hanem olyan, amit leállítanak valahova és ott marad, mert van benne egy hatalmas kő.

Máshol ébredni

Új helyen ébredni. Hajnalban nem találod meg a kapcsolót, s tuti biztos azt nyomod meg, ami az elkövetkező 30 percben működteti az elszívót, s ezzel fel is ébreszted a szobatársaidat. Miután felébresztettél mindenkit a zuhanyzással, öltözködéssel, apró csörgésekkel, mert persze előző este nem pakoltad ki a cuccod, már csak a kávéra tudsz gondolni. Jön a... Bővebben →

Még nem és nem

Még nem és nem. Nem állok munkába. Csak hétfőtől,  még élvezem kicsit a szabadságot. Dolgozni fogok, de a szabadságnak azt a fokát gyakorolhatom még egy kicsit, amikor én dönthetem el mikor mit, csinálok, hogyan, milyen formában. Kanapén, kávézóban, egy széken nyomorogva, hajnalban, reggel, este. Na nem sokáig tart már ez, de még most nem olvasok... Bővebben →

Viszlát Bernece

Eltelt az utolsó nap. Megyünk haza, s végre mindenki otthon alszik. Hogy mi történt az egy hét alatt? Hát nem leszek a szabadidő-szervezők és a táborvezetők gyöngye, mert hagytam folyni az eseményeket, s inkább nyaralás volt ez, mint tábor, legyen neki neve nyaralótábor. Hát nem volt túlfűszerezve programmal. Pont ezen agyaltam tegnap, s aztán rájöttem,... Bővebben →

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑