Peti áll a ház előtt…

Tegnap úgy éreztem magam, mint aki a lakásban jajveszékelve kiabál, hogy “JAJJ, JAJJ, JAJJ’, s nem is tudja hova kapjon. Még azoknak az örömteli pillanatoknak is nehezen tudja átadni az ember magát, hogy az ügyeletes táboros gyerek odarohan és megölel vagy annak, hogy a kollégái ürülnek neki, ha meglátják. Csak a jajjveszékelés gondolata és a vészhelyzet lámpa villogott bennem, így feszülten vágtam neki minden kisebb megbeszélésnek, ráadásul rajzottak körülöttem a felnőttek. Kicsit olyan volt, mint, amikor a rajzfilmeken kergetik a méhecskék az embert, aztán az gyorsan vízbe ugrik NA én is ezt csináltam gyorsan eltűntem, s úgy, hogy magamért tettem valamit és levágattam a hajam, sokkal-sokkal jobb volt. Valahogy rájön az ember, hogy a baj 3 óra múlva is baj. Így délután 2-re sikerült is feloldódnom, s mire hazaértem úgy éreztem, hogy kis lépésekben legalább az elefántot elkezdhetem harapdálni. Kicsit mechanikus munkába menekültem, de ez sokat lendített a lelkemen, innen már csak előre.

Ja és, akit érdekel, majdnem 5 hossz ment gyorsúszásban, s csak 2-nél fulladtam meg egy pillanatra, de legalábbis az uszodavizét kóstolgattam, arra gondolva, hogy ennek sosem lesz vége.  De úszással kezdeni a napot az egyik legjobb dolog a világon. Relaxált, friss állapotban végigcsinálni a napot. Na ez persze csak a suli bejáratáig tartott, de addig nagyon jó volt!!!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: