Dogwalking

Tegnap voltunk bablátogatóba és megkért minket az anyuka, hogy vigyük le a kutyákat sétálni. Éreztem, hogy ez nem lesz könnyű feladat sok szempontból sem. Na így is lett. Na ugye kezdjük azzal, hogy nem vagyok egy állatsimogatós ember, szeretem az állatokat, de nem nagyon szoktam simogatni őket. Már sétáltattam életemben kutyát, szóval ez nem volt új feladat.

Boni cuki kutyus, kis fehér ugráló ördög, kölyökkutya. Már a nyakörv felrakása is kisebb kalamajkát jelentett, de aztán valahogyan megoldottuk. Mire leértünk a kapuba rájöttem, hogy az a bigyó, ami a nyakörvön van, már magában egy feladvány. Ha idenyomom, megáll, odanyomom nem áll meg, teljesen megáll, tudom engedni…. Na ezeket mind egyszerre próbáltam elsajátítani, kicsit úgy éreztem magam, mint amikor a tükör előtt állsz és próbálod a jobb kezeddel befogni a bal szemedet, s hirtelen komoly agyi erőfeszítést jelent ez, s mindeközben  a kutya ugrál össze-vissza. Túl lettünk ezen a kérdésen is, persze fogalmam sem volt, hogyan használjam, de mindegy is a kutya már rohant kifelé, én meg kicsi úgy, mint a mesefilmekben repültem utána. Persze a két kutya még véletlenül sem egy temperamentumú, a másik kutya nyugodtan tolta ezt végig, míg az “enyém” idekapott, odakapott. Na utána jött az a pillanat, hogy a nálam lévő kutya persze más irányba akart menni, mint a másik kutya, így kicsit elváltunk.

Fönt B. azt mondta vigyünk kakizsákot, de szerinte nem fognak kakilni. Na persze, hogy nem így lett. Próbáltam felszedni, de ahogyan a kutya ráncigált és egyébként is rettentő béna tudok lenni, belenyúltam. Ez már a végállapot volt, a kis pocsolyába kezet mostam, s gondoltam ennél rosszabb már nem jöhet. A fene se gondolt arra, hogy majd jönnek másik kutyák, akiket ez a kis pernahajder szagolgatni akar, ezért el fog rohanni, amikor úgy van állítva a nyakörv, hogy tud szaladni. Mire észbe kaptam, már messze volt éreztem, hogy én most nem tudom kigondolni, hogy a nyakörvön azt a gombot merre nyomjam, meg fogtam azt a vékony zsinórt, hogy megállítsam, persze leégette a kezem, de valahogy visszahúztam, miközben Boni csúszott a földön, mert nem akart jönni.

Szerkezetet újra állítottam, de itt még csak kb. 12 méterre távolodtunk el a háztól, éreztem, hogy ez nem lesz könnyű menet. Végül a másik irányba indultunk el, amerre mondjuk a másik kutya is akart jönni. Már csak néhány keresztmozdulattal megoldottuk a kutyasétáltatást, igaz néha húztam a földön, mint a filmekben, amikor a kutya nem akar jönni. Komoly embertpróbáló feladat volt ám.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: